Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

38 tak róla. Nem volt egy sem, aki nem óhajtotta volna barátságát. Ha pedig arról volt szó, hogy valami szívességet tegyenek neki, senki sem vonakodott a fáradságtól, mindenkor készséggel álltak szolgálatára. Könnyű elgondolni tehát, mily öröm töltötte el a fiatal Toldy Ferenc (akkor még Schedel) szívét, mikor Kisfaludy megbízta, hogy egyik levelét vigye el Gaalhoz. Toldy akkor még csak 18 éves volt, de neve már szintén ismert volt. »Orvos, irodalmunknak barátja és ügyes s reménnyelteljes fiatal ember, írja Kisfaludy Gaalnak e levélben. Annál inkább ajánlhatom barátságába, mivel önt rokonjai közé számítja.« (Kisf. Gaalhoz 1823. szept. 10.) Ez szolgáltatott alkalmat első találkozásukra, s ezóta egészen Gaal haláláig a legbensőbb barátság állt fenn köztük. Nemcsak a rokonság köteléke hozta őket oly közel egymáshoz, hanem egyúttal az a közös eszme, törekvés is, mely mindkettőjük szívét egyaránt hevítette. Toldy is t. i. nem kevesebb buzgósággal iparkodott Magyarország szellemi nagyságát emelni, s e kincseit kifelé is érvényesíteni, mint Gaal. Hogy mennyire felhasználták e célra a kínálkozó alkalmakat, ezt érdekesen világítja meg azon néhány levelük, amelyben nagy óvatossággal beszélték meg egymás közt, hogy lehetne Esterházy Pál herceget, aki 1833-ban vette át a majorátust, a magyar írók maecenásának megnyerni. Gaal, a herceg nagy műveltségét ismerve, számított arra, hogy nem fognak zárt ajtókra találni. »Mindenki — írja Toldynak — kíváncsi vágyódással tekint e fölkelő nap felé és én kivánom, hogy a hazának és egyúttal a hercegi majorátusnak is szép és hosszú napot hozzon. (1834. jan. 18.) Gaal keresve-kereste az alkalmat, hogy feltárja új urának ama jogos reményeket, amelyeket »a haza, az Akadémia, minden ember, aki az ország javát szívén hordozza, szóval : a nemzet jobbjai beléje helyeznek, mint országunk legelső mágnásába.« (Gaal Toldyhoz 1836. jan. 10.) S midőn minderről beszélhetett is vele, még meg is köszönte neki a herceg, hogy »ily nagyon érdekes dolgokra (ezek az ő szavai voltak) felhívta figyelmét.« (Gaal Toldyhoz 1836. jan. 10.) Az út eszerint meg volt törve, s most csak arra figyelmezteti Toldyt, hogy érintkezzék Faárral, a herceg központi irodájának magyarérzelmű igazgatójával is, akinek segítségével minden tervük könnyen megvalósítható. De azonfelül még az ő érdemeire is fel kell hívniok a herceg figyelmét, hogy ily módon tekintélyhez jutva irodalmi ügyek pártolásában ő hozzá forduljon a herceg tanácsért. »Ha kellőképen célt akarnak érni — írja Toldynak, — akkor a könyvtárosnak nem szabad pictus masculusnak