Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903
4 tanulója 1892. julius 31-én a szt.-Beneaek-rendbe lépett. Tanulmányait igen szép sikerrel elvégezvén 1899. julius 2-án áldozópappá szenteltetvén, mint helyettes tanár ugyanezen évben kezdte meg Sopronban rövid tanári működését egykori mesterei körében. Tehetséget annyit juttatott neki az isteni Gondviselés, a mennyi csak keveseknek jut osztályrészül. S ö ezen istenadta tehetségeket egész életében lelkiismeretes szorgalommal párosította. Rövid pályafutása az önképzés szigorú iskolája volt. A férfiú, — kinek emlékét idéznem jutott megtisztelő föladatomnak, azok közé tartozott, kinek képét a legegyszerűbb vonásokkal kell megrajzolni. A czifraságnak, a hivalkodó színeknek semmi közösségük Horváth Flóris szellemével. Vidám lelkű ember, jó benedictinus, szeretetreméltó rendtárs volt. A szeretet s szivjóság volt jellemének fővonása. Szerette családját, melynek érdekében minden áldozatra kész volt. A jó anyjának figyelmeztető szava ellenére sietett szeretett édes atyjának temetésére és a kedvezőtlen időjárás s túlságos ,megerőltetés kifejlesztették gyilkos betegségének úgyis már növekvő csiráját. Szerette rendtársait s öröme telt, ha valakinek szolgálatot tehetett. Az előforduló nézeteltéréseket sok esetben lelke humorával simította el. Szórakozás végett szívesen jelent meg fiatal társainak körében, hol megnyilatkozott szeretetreméltó egyénisége, nemes szive, derült kedélye, ritka szellemessége, melyekkel magához bilincselt mindenkit. Szomorú a mi szivünk s van okunk bőségesen arra, hogy a veszteséget fájlaljuk. Végre szerette tanítványait ; az iskolai ténykedéseiben a szeretet volt éltető lelke. Szigorú volt, de szigorúságát mindig kellő időben s lelkiismeretes igazsággal alkalmazta. Részrehajlást nem ismerő igazságérzete rámutatott, a deákok gyengeségeire, de nem sajnálta az időt és fáradságot, hogy tanítványait a komoly munkára serkentse. Boldog volt, ha szépen feleltek gyermekei és mód felett bántotta nemes, de érzékeny lelkületét, ha a feleletek nem ütötték meg a kívánt mértéket. Tanítványai rajongásig szerették s e szeretet halálakor s halottak napján meghatólag nyilvánult. A sir körül állva sápadt arczukon legördülő könycsepp jelezte nemes szivüknek mély fájdalmát s gyermeki hittel áhítatosan imádkoztak lelki üdvösségeért. Gyönyöiü koszorujuk felirata : »Tanítványaid imádkoznak érted« magára vonta a temetőben vándorló óriási embertömeg figyelmét s sokan könyezve követték a hálás tanítványok megható igéretét. Élete nem vetett nagy hullámokat, csendes munkás volt, de abban a körben, a melyben működött, derekasan megfelelt hivatásának. Szent volt előtte e hivatás, melynek alárendelt minden egyéb tekintetet s melynek