Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

25 ságot nem fogad el, hanem továbbra is megelégszik az egyszerű polgár czimével. Ugy vélekedik, hogy amit tett, nem érdem, hanem polgári kötelesség volt. »Ha elül vittem a zászlót — felelte szerényen — csak azért történt, mert az ösvény olyan keskeny volt, hogy csak egy ember fért el rajta«. Még csak a királyi pár arczképét sem fogadja el ajándékba, mert »Mindjárt akadnának — ugy mond — olyanok, kik azt mondanák : de mekkora gyémánt lehetett a kép keretén«. Más alkalommal pedig Andrássynak, ki a király nevében felszólitotta, hogy fogadjon el valami kitüntetést, ezt felelte : »Ö Felsége valószínűleg túlél engem. Ha meghalok, mondja el siromon, hogy Deák Ferencz becsületes ember volt. Ezt kérem jutalmul«. De ha életében ki tudott is térni a kitüntetés elől, halála után nem szabadulhatott meg töle. Ami után életében egyedül vágyakozott, a nemzet osztatlan szeretete sírjába is elkísérte. Ravatalát, melyen a nagyságában is egyszerű polgár feküdt, egész nemzet veszi körül, halhatatlan emlékét egy nemzet törvényhozása iktatja törvénybe. 0 Felségeik, a király és királyné, szintén leteszik koszorúikat a ravatalra s könnyező szemmel küldi fohászát az Egek Urához a magyarok szeretett királyné asszonya. Kedves Ifjak ! Habár Deák tüneményes alakja már régen elköltözött az élők sorából, dicső emlékének örökké fönn kell maradnia szivünkben, mert ö az igazi magyar jellem legtökéletesebb példaképe. Benne ugyanis a magyar államférfiú, a polgár és ember nagy tulajdonságai oly kiváló mértékben egyesülnek, hogy nehéz eldönteni, melyiknek nyujtsuk a győzelmi babért. Deák lángelméjére és politikai rátermettségére, óvatosságára és megdönthetetlen akaraterejére nézve páratlanul áll hazánk államférfiai közt. Mig hatalmas elméje mindig tisztán látja, mit kell tennie és soha a legváltságosabb időben sem téveszti szeme elöl a kitűzött czélt, addig finom politikai tapintata rendkívüli ügyességgel tudja mindig kilesni a kedvező alkalmat a cselekvésre. A történelem tanulsága szerint a nagy vezető szellemek mindig képviselik nemzetük egy-egy sajátos tulajdonságát. Deák mint politikus a magyar nemzet veleszületett tulajdonának, higgadt tárgyilagos megfontolásának, a képviselője. Nem izgató és lázitó, hanem békéltető és megnyugtató szellem. Óvatossága, nyugodt mérséklete soha sem koczkáztatja az elérhető sikert s az 1866. vereség után ép annyit követel a magyar jog nevében, mennyinél kevesebbel 1848-ban a gőgös Windischgrätz-czel szemben sem érte volna be. Meggyőződéséhez tűrhetetlenül ragaszkodik s az egyszer helyesnek