Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

21 volt hiány ezen az országgyűlésen; vannak köztük valóságos hősök, kik az alkotmány védelmében őszültek meg, de olyan vezért, kinek higgadt vezetésében teljesen megnyugodott s ki után nyugodtan indulhatott volna az egész ellenzék, hasztalan keresünk e szellemóriások között. Deákot ellenben vezérré avatták hatalmas bölcsesége, mely bevilágít a dolgok mélyébe s mindig biztos kézzel oldja meg a közélet legszövevényesebb csomóit is; biztos öntudatossága, mely mindig tisztán látja a kitűzött czélt és az eléréséhez szükséges eszközöket; józan mérseklete, mely nem elérhetetlen álomképek, csalfa délibábok után kapkod, hanem mindig az elérhető czélok felé tart. Szereplése az 1832—36., az 1839—40. országgyűléseken, — ismerve az ellenkezést és széthúzást," mely különösen a reformok tárgyalása terén még legjobbjaink között is mutatkozott, ismerve a kishitű kétségbeesést, mely egy Kölcseynk s más jeleseink szivét is eltöltötte, — nem lehetett könnyű. Érzi, látja a nehézségeket, amelyek haladásunk útjában állanak s épen azcrt nem is táplál valami vérmes reményeket nemzetünk leendő nagyságáról, amint ennek kifejezést is ad egyik örökké szép beszédében: »A magyarnak honszeretetét a multak lelkesítő emléke nem támogatja annyira, mint más nemzetekét. Multunk csak átokszülte viszályra csak létért, megmaradásért vivott véres harczokra mutat. Hiúság nem kecsegtethet bennünket, hisz Europa alig ismeri létünket s Ausztria termékeny, de műveletlen gyarmatának tekinti hazánkat. Jelenünk nem fényes, jövendőnk Isten kezében van, de hogy igen fényes kilátásokat nyújtana, azt elhinni csakugyan Optimismus kell«. De azért erős lelke nem csügged, bátran halad a megkezdett pályán, mert mint ugyanott mondja »van az ember kebelében egy tiszta, forró érzés, mely buzgón ragaszkodik honához s nem tartom jó embernek, nem tartom magyarnak, ki e szegény, e szenvedő hazát jobban nem szeretné, mint bármely fényes országát Európának«. Ezt a szegény, ezt az elnyomott országot szerette Ö lelke egész hevével, szive minden dobbanásával. E hazaszeretete volt tetteinek főrugója ; végczélja mindenkor a hon java, melyet semmi más czélnak soha föl nem áldozott. Mivel küzdelmében nemzete nagyságára, anyagi erejére nem támaszkodhatott, a jog és igazság alapjára állott. Kezében a magyar törvénykönyvvel nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy szót ne emeljen az elnyomott jog és igazság érdekében. S valahányszor felszólal, oly méltó. sággal, olt pártatlan igazságszeretettel, oly világosan és meggyőződésszerlileg teszi ezt, hogy ellenfeleit is méltán tiszteletre és bámulatra