Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1900

66 Erzsébet királyné egyike volt az emberiség azon ritka ideáljainak, kiben a testi szépség nemes összhangban egyesült a lélek nemességével. Gyöngéd családi élet édes örömei között fejlődött ki nemes, tiszta, vallásos lelkülete, mely később a hitvest, a családanyát, a népek királynéját és jótevőjét egyaránt támogatta. . Még a családi körben terelődik figyelme a klasszicizmus legrégibb otthonának Görögországnak történetére. — Szerencsétlen ország. Népe, mely egykor — mondhatnám — a világ tudományának és művészetének volt vezére, leteszi a tollat, a vésőt, az ecsetet s az Akropoli.s romjain letűnt dicsőségén kesereg. — De íme egyszerre csak föltámad ! Százados igájától szabadulni akar. Lelkesült csapatok küzdenek a nagy Hellas szabadságáért, s csakhamar kikiálják az űj szabad Görög királyságot, melynek első koronáját Wittelsbach Ottó viselte. Erzsébet, a Múzsáktól illetett herczegkisasszony, az ifjú Görögország királyának huga ujjongva tekint a soká üldözött, de végső pusztulástól megmentett Görög népre nem is sejtve, hogy a Gondviselés már neki is jelölt szerepet egy ország történetében, melynek boldogtalan népe halálos homályba látta borulni szerencsecsillagát. Mi magyarok voltunk e nép. Az ország, a mi hazánk ! Dicső harczok után elbukott a magyar, kezéből kiesett a kard, hősei mint gonosztevők bitóra kerültek, Magyarország szent koronája széttörött s a magyar népszabadság romjain diadalt ült az önkény. — A magyar nemzet kétségbeesett közönynyel nézte országa szétdarabolását, ősi alkotmányának, kedves "és szent örökségeinek elkobzását. Túrt, mint a halálraítélt, de temetéséhez segédkezet árulóan nem adott. Reménytelenül állott bukott szabadsága felett, hitét a jövőben, még ha lett volna is, megtagadta volna. Szabadító, mentő kellett, még pedig mindenekfölött szerető és nemes szív, mely megtanítson bízni, remélni, megtanítson felejteni. E szabadító, kinek jóságos szívétől először mertünk jobb időt remélni. Erzsébet királyné volt. Gyengéd kéz, gyengéd szív, áldó és csodatevő szeretet ! a Sirathatják a magyarok Erzsébetet — mondja, még a fájdalmak keserű hevében is ránk gondoló Felséges urunk és Királyunk — mert benne legnagyobb pártfogójukat vesztették A jó Isten s Ő utána Felséges királyunk tudja csak, hogy mit tett e csodás nő a nehéz napokban magyarjaiért. Nagyon sokat tehetett, talán mindent ő tett a tanácsosaitól ferde irányban terelt király szívének megváltoztatására. Mint engesztelő angyal állt a nemzet és király közé erőt és kitartást adva a királynak, vigasztalást az árva magyarnak. Pedig ő idegenből jött hozzánk, de szívvel-lélekkel a mienk lett. Bajorországból hozta koronás férje, arról a földről, mely szülte a legelső magyar királynét, Szt. Istvánnak, a magyar apostolnak búzgó segítőtársát, Gizellát. Magyarország csak 3 év múlva látta először a fiatal nagyasszonyt, midőn 1857. májusában felséges férje oldalán beutazta az ország nagy részét. Érkezésekor óriási néptömeg üdvözölte a Dunaparton ifjú nagyasszonyát, pedig ekkor még nem is sejteték, hogy ez áldott nő a béke és szeretet