Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1899

10 iont ezüstből, úgy, hogy a későbbi dénárok sűlya 3*5 és 3*75 gramm közt ingadozik. Az anyagot illetőleg a köztársaság összes denárai finom ezüstből készültek, s kivételre legföljebb M. Antonius azon ezüstpénzeinél akadunk, a melyeket ő légiói számára (lásd 63—77. sz.) veretett. A typust illetőleg az első dénárok a görög ezüstpénzre támaszkodnak, de szolgai utánzás nélkül. Mindannyian egyik oldalukon (avers) Róma istennő szárnyassisakú fejét, mellette a denarjegyet (X), a másikon (revers) a lovagló Dioshirokat és a város nevét ROMA-t mutatják. Hasonló veretet mutat a ritkábban előforduló quinarius és sestertius is. Yolt még egy ezüstpénzök : a Victoriatus (341. sz.), a mely nevét a pénz hátlapján levő alaktól nyerte ; itt ugyanis Victoria (győzelmi) istennő egy hadi jelvényt koszorúz meg Ennek értéke 3/

4 dénár volt s leginkább az idegen kereskedők miatt veretett, de 150. óta Kr. e. e pénz egészen megszűnt, nem vertek többet belőle. Egyes dénárokat a hátlapjukon előforduló keítősfogat miatt, a melyen Victoria halad, bigatusoknak (pl. 100. 117. 119. sz.) és másokat a Juppiter vagy más isten által hajtott négyesfogat miatt quadrigatusoknak (45. 49. sz.) neveztek. A köztársaságnak rendes és általános pénze mégis a közönséges denar volt, a kiviile emiitett ezüstök csak kivételképen fordulnak elő. A denar meg is tartotta változatlanul külső alakját ; az avers Róma istennőjét minden darabon ott láthatjuk a második század közepéig ; ekkor állott be a typusra vonatkozó változás. Róma városában ugyanis a pénzügy vezetését, az érmek verését és ellenőrzését állami tisztviselőkre bizták Ezen tisztviselők a magistratus kisebb rangú bizottságához tartoztak, a mely rendesen három tagból állott (III. VIRI • A • A • A • F • F très viri aere argento anro flando feriundo). Ha kivételképen az állam a pénzverés jogát más tisztviselőkre ruházta, akkor ezek feltüntették pénzükön a senatus jóváhagyását (S • C • =senatus consulto) ; így látjuk ezt pl. Ant. Balbus praetornál, M. Scaurus aedilis curulis és Lentulus quaestornál. Ezeken kivfll többször az imperatorokat és vezéreket is (pl. L. Sulla és C. Valér. Flaccus) felruházták a pénzverési joggal, mikor ^zek csapataikkal távol fekvő tartományokban vagy provincziákban harczoltak. Az említett monetalis tisztviselők által vert dénárok (a rézpénzek példájára) lassacskán eltérnek a régi typustól. Elhagyják a ROMA feliratot, majd a denar (X) jegyét és helyökre családjukjelvény ét (czimerét) vagy nevök kezdőbetűit írják. Mint családi jelvények szerepelnek félhold (saufeji cs.), nyolczágú csillag (calpurniai es.), a bőség szaruja, szigony, kormánylapát, horgony, kalász, bagoly, delfin, kerék stb.