Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1899

9 maleator név alatt ismeretes munkás most reálielyezte bal kezével a másik, a pénz hátsó oldalának megfelelő bélyegzőt és jobb kezével nagyobb vagy kisebb kalapácscsal ütött rá. így nyerte meg a két bélyegzőtől egyszerre érintett rézmag a kivánt alakot A későbbi időben e művelethez egy lapos fogóhoz hasonló eszközt is használtak, a melynek rövid szárai közé helyezték a magot ; sőt találtak egy kis verőgépet is, a mely most a lyoni múzeumban van, a inelylyel az ifjabb Faustina egyik aranypénze készült. (Zeitschrift für Numismatik V. K. 121. 1. Sallet). Gyűjteményünkben a rézpénzek az első 26 számot foglalják el, a többi rézpénz az egyes családok érmeinél van elhelyezve. A legrégiebbek öntve, a többiek verve vannak. A fentemiitett reávésett typikus alakokat sokáig tartották meg a pénzek még a reducálás idejében is, legföllebb a reversen a hajó fölé vagy alá odaírták e szót: ROMA, a mihez még a pénzverők bélyegjegyei járultak (pl. 152. 221. 237. sz.) De későbben, midőn a pénzverést állami tisztviselőkre bizták, ezek változtattak a régi typusokon és a pénzre vagy családjuk dicsőségére vonatkozó őseiknek tetteit vagy csak azok jelvényeit vésték. Mindezt pontosan lehet látni az alább elsorolt Fabrinia (165. sz ), Gallia (181. sz.), Luria (204. sz.), Maecilia (202. sz.) Quinctia (288. sz.) és más családok rézérmeinél. A római köztársaság ezüst- és aranypénzeiről. A mig Róma hatalma Közép-Itália határaira szorítkozott, a rézpénzen kivül mást nem használt. De későbben, különösen a Pyrrhus ellen vívott csaták idejében, érintkezésbe lépvén a görög gyarmatokkal és azok gazdag városaival, megismerték az ezüstpénzlábat a mely különben a fejlődésnek induló hatalomnak jobban meg is felelt. 269 vagy 268-ban verték Rómában az első ezüstérmeket, a denar nevet adván nekik, mert 10 as értékűek (deni = tízszer) voltak. Csináltak, de ritkábban, kisebb ezüstpénzeket is, a melyek 5 ast értek, a honnan a quinarius elnevezés ; sőt ezt is megfelezték sestertius név alatt. A denar jele X volt (lásd a 30. 33. 36. 39. stb. sz.), a quinariusé V (31. 104 177.) és a sestertiusé IIS (kettő és semis, pl. a 32. sz.). 72 denar nyomott egy római fontot, a denar súlya tehát 4-5 gramm ; de már ötven évvel későbben a lex Flaminia alapján, midőn behozták 217-ben az uncial-lábat a rézpénzre vonatkozólag, 84 denart vertek egy