Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1898
21 líjabb időben kiváló gondot fordítanak az erezet tanulmányozására és a növény palaontologiában gyakran csak az erezet segítségével lehet a növény rendszertani helyét magállapítani. Az erezet egyes részeinek jelölésére az állati test anatómiájából vett kifejezéseket használjuk, noha az analógia nem mindenképen állja meg a kritikát. Az erek első nyomai már a szárban találhatók s innét húzódnak a památok a levélhüvelyen s levélnyélen keresztül a lemez alapi részéhez. A legtöbb levélnél a nyélnek egyenes folytatásaként rendesen egy erős edénvpamatot láthatni, a mely a lemezt a legtöbb esetben két symmetrikus félre osztja, ezen erős edénypamat közép vagy fő érnek (nervus medialis s Primarius), igen nagy s összetett leveleknél pedig közép bordának (costa media) neveztetik. Mindazon erek, a melyek vagy a lemez alapi részéből eredve a fő érrel többé kevésbbé párhuzamosan haladnak, vagy a fő-ér elágazása folytán keletkeznek, mellékereknek (nervi laterales s secundarii) neveztetnek. A fő s mellékerekből eredő, hálózatokat képező finom szálak egyszerűen erecskéknek (venae) mondatnak. Mindezen erek együttvéve képezik a levél erezetét (nervatio laminae), a melyet a legkisebb részletekig láthatóvá tehetünk, lia vízben való áztatás által a sejtszövetet eltávolítjuk. A levéllemez erezete az erek minősége, elrendezkedése, összekötetése szerint nagy változatosságot mutat, a mely változatosság főbb alakjai csak az eredési pontra nézve s az elsődleges mellékerek irányára nézve különböznek egymástól. Kivételesnek mondható azon eset, midőn a fő ér hiányzik s az erek villásan ágaznak el, mint a tobzosak (Coniferae) közt a Ginkónál, de még gyakrabban a harasztoknál. 1) Ezen kivételes eseten kívül az erezetnek számtalan módosulata két fő alakra vezethető vissza: A. Egyeres levelek, midőn a lemezbe egyetlen egy edénypamat lép, a mely csak a lemezben ágazik el ; sokszor nem is ágazik el ezen egyetlen fő ér, mint számos lombmohnál, 2) korpafűféléknél és a legtöbb tobzosnál (Coniferae). B. Többeres levelek, midőn a lemezbe egymás mellett két vagy több erős ér lép, a melyek a lemezben a legkülönbözők összekötetésbe lépnek. Mind a két főcsoportban számtalan alakkal találkozunk, úgy, hogy nagyon bajos az erezet összes alakjainak rövid s pontos osztáDr. L. Robenhorst's : „Krypt. Flóra", III. Bd. pag. 11—19. 2) U. o, IV. K. 22 1.
