Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1898

12 II. A levél részei. A typikus leveleken általában három főrészt lehet megkülönböztetni, il. m. a levéllemezt, (lamina) a mely a levél felső részét képezi; a levélnyelet, (petiolus) a mely mint tökéletcsbitő rész szerepel, a mennyiben a levél a nyél segítségével két irányban mozoghat t. i. a nyélen és ezzel a száron ; végre járulékos részeket, ide tartoznak a hüvely (vagina) s a pálhák (stipulae), ezek bizonyos értelemben egymást kizárják, a mennyiben mind a kettő egy növényen nagyon ritkán található. Ezen részek között kétség kivül legnevezetesebb a levélnek kiterült része, a levéllemez, a melynek szerkezetre, szinre s szörözetre nézve egymástól különböző két felülete — felső (belső) s alsó (külső) — továbbá erezete a morphologiának nevezetes részét képezik. A levélnyél a levél középső része, a mely a lemezt viseli és az a rendeltetése, hogy a lemezt mindig úgy fordítsa, hogy az kellő mennyiségű világosságot nyerhessen és viharban vagy egyéb kedvezőtlen körülmények közt mindig alkalmas helyzetben lehessen. A levélnyél különböző nagyságú; alakja hengerded, lapos, csatornás vagy összenyomott. Ez a rész már nem oly lénj^eges mint a lemez, sok esetben hiányzik és ilyenkor a leveleket nyeletleneknek vagy üllőknek (f. sessilia) nevezzük. Viszont néha, noha nagyon ritkán, a levéllemez nem fejlődik ki tökéletesen s a levélnyél a középsik irányában kiszélesedik s látszólagos levéllemezt képez, a mely állevélnek phy Hódúimnak neveztetetik ; példát szolgáltat ezen esetre néhány akáczia (Acacia melanoxylon.) A levél járulékos részeihez tartozik első sorban a hüvely. A levélnyél ugyanis rendesen szabadon emelkedik a szárhoz fiiggesztés (insertio) pontjától, de néha mégis, különösen az egysziküeknél, a levélnyélnek lapított része a szárhoz függesztés vonalán túl is húzódik s a különböző fajok szerint zárt vagy hoszszában hasított tokot képez, ezen a levélnyelet körülvevő tok hüvelynek neveztetik. A hüvely igen sok növénynél hiányzik, sokszor pedig a levélnyélnek vagy lemeznek alapjukon való csekély kiszélesedésében mutatkozik. Legszebben látjuk a hüvelyt — rendesen hasított hüvely (v. fissá) — a pázsitféléknél (Gramineae) s a sasféléknél (Cyperaceae), de ez utóbbiaknál már rendesen zárt hüvelyt (v. intégra) találunk. A levélhüvely egyik faja az u. n. kürt vagy tölcsér (ochrea), a mely rövidebb s finomabb szerkezetű, mint a hüvely. Ezen kürt néhány Phanerogam családnál található, különösen a sóskaféléknek (Polygonaceae) képezi ismertető jelét, így a közönséges sóskának