Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1896
20 I. A levelek assimilatiojä. A szoros értelemben vett assimilatio a növény testében végbemenő összes táplálkozási folyamatok azon része, a melynek feladata a szerves anyagoknak szervetlen táplálékból — szénsav (CO.,) és viz í H.,0) — való előállítása, oxygen elbocsátás mellett. A széndioxyd (CO.,) a régibb munkákban szénsav nev alatt szerepel; a tulajdonképeni szénsavnak elméleti képlete: H.,CO ; r A vegytan ujabb elmélete szerint a növények nedvében foglalt szénsav is ilyen összetételi) (H.,C0 3). Szerves anyag névén az assimilatio folyamatánál mindig az eléghető, széntartalmú vegyeket kell értenünk ; széntartalmú szervetlen táplálék nem más, mint a szénsav. Ma már általánosan ismert tény, hogy a növények zöld szervei első sorban a lomblevelek, a napfény befolyása alatt a levegőből felvett szénsavat szétbontják s a szétbontás folytán keletkezett szenet saját testük fölépítésére fordítják, a szabaddá lett oxygent pedig a légkörnek ismét visszaadják. Evvel egyúttal az assimilatio összes föltételei adva vannak, a melyekről egyenkint bővebben Írsz szó, megelőzőleg azonban a levelek ezen fontos működésének felfedezését s az assimilatio elmeletének fejlődését kell rövid vonásokban érinteni. ') Priestley József 1771-ben megejtett kísérlete 2) alapján már tudta, hogy a növények az ember s állatok légzése s egyéb cheniiai folyamatok által megfertőztetett levegőt megtisztítják. Második klassikus kísérlete (a viz alatt tartott növény felületéről felszálló buborékok) az oxygen elbocsátásának ismeretére vezette. Priestley ezen sikeresen megejtett kísérleteknek daczára az assimilatio lényegét nem ismerte fel. De a jég már meg volt törve; Priestley kortársa Ingenhousz 1779-ben a kisérletek magyarázatában már megtalálta a helyes irányt s ennek következtében ő lett az assimilatio elméletének megalapítója. O mondta ki először, hogy a növényrészek gázelbocsátását a napfénynek kell tulajdonítani; továbbá, hogy a fölvett szénsav a zöld növényrészekben bontatik fel oxygenre, a mely elbocsáttatik és szénre, a mely a növény organismusában visszamarad. Dr. A. llansen : »Geschichte <1. Assimilation und Chlorophy llfuncíion". Arbeiten d. bot Inst. Wiirzburg. II. Bd. pag. 537-626. 2) U. o. 546 1. Ismeretes kísérlete abban állott, hogy vizén úszó parafa darabra élő egeret helyezett s üveg harang*»Wboritolt rá. Az egér bizonyos idő múlva megszűnt élni ; az utána betelt egér azonnal felfordult ; harmadik alkalommal megelőzőleg egy növényt helyezett az üveg harang alá, s csak azután tett egy élő egeret oda, mely ismét csak bizonyos idő múlva szűnt meg élni
