Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1892
— 8 — megtörténhetik. A concav oldalon képződött lerakodások mindig szűkebbre szorítják a medert és ennek következtében a folyó mindig erősebben támadja az ellenkező oldalt s igy mindig erősebb lesz a hajlás. De igeu gyakran erősebb áramlásoknál keresztül töri ezen benyúló lerakodásokat, miáltal mindkét oldalán a medernek szigetek képződnek. Ezen eset gyakori a Duna csallóközi részénél. g) Végre a kisebb folyók a Dunába való beömlésökkor deltaszerü lerakodásokat képeznek. Azonban ezen lerakodások sem állandók, hanem folytonos változásnak vannak alávetve. Némelykor nyom nélkül tűnnek el ezen lerakodások, máskor csak helyet változtatnak; ez utóbbi eset gyakran történik a parthoz közel eső hosszúkás lerakodásokkal. 9) A corrasiónak az erosio felel meg, mint bevágó, mélyitő működés. Tehát az erosio a legszorosabb összeköttetésben van a corrásióval. Már pedig minél mélyebbre száll a meder niveauja állandó torkolati niveau mellett, annál csekélyebb lesz az esés és a^nál lassúbb lesz a mozgás, és igy a corrásio is, és pedig a fogyó gyorsulás négyzete szerint. Végre oly mélyre száll, hogv egészen mellőzhetjük a corrasiót. Ennek megfelelően az erosio is csökken s igy az erosio által vájt meder esése is folytonosan kisebbedik ; az az egy folytonosan növekedő sugara görbét ir le, mely folytonosan közeledik a vízszinteshez, de vele párhuzamos soha sem lesz. A meder ezen esésének törvényét homályosan emlité már Tylor. utóbb Penk, 1 0) azután Dünkelberg, ki felhozza, hogy Oppikofer schweizi mérnök a Rajnának Sz.-Gallen és Bodeni tó közé eső részének függélyes hosszanti metszetéről kimutatja, hogy ennek felső széle lényegében cycloid vonalat képez. Bővebben foglalkozott ezen kérdéssel Philippsohn,") ki ezen görbét az erosio véggörbéjének vagy pedig az erosio terminansának nevezi. Philippsohn-nal megegyezően Neumann 1 2) is azt mondja, hogy mathematikailag még nem határozhatjuk meg ezen görbét, (az erosio terminansát) mert a szükséges feltételek közül két lényeges hiányzik: 1. a viz tömege és ereje, továbbá a viz ereje és a kőzetek közepes ellenálló képessége közt levő viszony, 2. egyes esetekben a viz tömegének pontos megmérése. Neumann mégis 200, részint schweiczi, részint német folyó esési viszonyát tette kutatása tárgyává, keresve a nekik megfelelő cycloidot, és azon eredményre jutott, hogy a teljesen kialakult völgyü folyóknak. különöseD, melyek maguk hordalékába ásták ágyukat, esési vonala alig vagy semmit sem különbözik az előbb emiitett cycloidtól. 3. Végre a harmadik tényező, melytől a meder alakításánál működő activ tényező függ, a kőzet ellenállása, a környezetbeli viszonyok, melyekkel a folyó eleven erejének meg kell küzdenie. Ebben egyúttal benfoglaltatik a második, a passiv tényező is. A kőzetek ellenállására nézve keveset tudunk, csak annyi bizonyos, hogy egy kőzet sem képes véglegesen ellenállani a folyóvíz corrasiójának. Azt sem tudjuk biztosan, vájjon a corrásio a réteg csapás-irányában, vagy arra keresztben történik-e könnyebben. A látszat arra mutat, hogy az utóbbi esetben könnyebb a corrásio munkája. 9) Anleitung zu wissenschaftlichen Beobachtungen auf Reisen. Herausgegeben von Dr. G. Nenmayer. Berlin. 1888. 489. 1. 1 0) „Die Yergletseiterung der deutseben Alpen." n) Peterraans Mitth. B. XXXII. 1886. 67-79. Zeitschrift für wiss. Geogr. 1888—89. évf. B. VII. 1. 2. f.
