Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
96 kettőt is 1). Ezen kockákkal való játék hasonló módon történt az előbbihez: nyertes pedig- az volt, kinek mindhárom kockája hatot mutatott. Midőn a poharat, melyben a kockák voltak, megrázták, babonás módon, kedvelt egj 7ének neveit, vagy pedig egy istenséget is szoktak segitségül hívogatni®). E hazárd-játékokon kívül, melyeken csak a vakszerencse döntött, még olyanok is voltak, melyek a játszónak mély gondolkozását, feszült figyelmét és ügyességét vették igénybe. Ilyen játék Rómában kettő volt u. m. a Indus latrunculorum és a ludus duodecim scriptorum. Mindkettő táblajáték volt és igen hasonlított a mi sakk- és ostábla játékainkhoz. Sokszor egy és ugyanazon tábla mindkét oldala ugy volt elkészítve, hogy egyik és másik játékra is szolgált 3). Mindkettőt kövecsekkel (caleuli) játszották, melyek apró figurák voltak üvegből (vitrei), drágakőből (gemrnei), elefántcsontból (eburnei, ex eborej v. viaszból (cerei, v cera ficti), melyek a játszó felek közt színre nézve külömböztek (innen: calctdi bicolores, discolores) : ugy hogy az egyik fél kavicsai fehérek (c. albi), a másikéi pedig feketék (c. nigri) voltak, A ludus latrunculoru m-ban a kavicsok majd általános elnevezésen csak calculi neveztettek, majd pedig külön értelemben : milites v. bellatores v. latrones v. közönségesan csak latrunculi (innen latrunculis ludere), mely elnevezések azért is illetékesek, mert e játéknem valóságos ostromjáték volt. Játszották pedig egyenes és keresztben fekvő vonalok által négyzet alakú térségekre v. mezőkre osztott sakk-tábla féle készüléken, melynek kis térségei előttünk ugyan ismeretlenek, de a figurák száma 4) mind két félen 30-at tett. Az összes figurákat, mint a sakkjátéknál, két részre osztották, melyek alakilag is különböztek egymástól, t. i. alsóbb rendüekre (mandrae :) és tisztekre (latrones). A mandrae tehát az alsóbb rendű figuráknak zárt sorai voltak, a latrones a tisztekéi. Ezek pedig egyenes irányban mozogtak (ordinarii) majd pedig ugorva (vagi). Az egész játék célja abban állott: az ellenség kavicsait és figuráit megverni 5) (perdere hostem) vagy letartóztatni (Ugaré, alligare : mattá tenni) ; végre pedig ha már egy figurával sem képes mozdulni, vesztes marad, mi igy fejeztetett ki: ad incitas redactus mi közmondássá is vált s röviden annyit jelent mint : vége van. A győztes fél a király 6) s annál nagyobb dicsősége, minél kevesebb kavicsot veszített 7) Martial. XIV, 17. Tabula lusoria : Hic mihi bis seno numeratur tessera puncto: Calculus hic gemino discolor hoste perit. 2) Sidonius Apoll, ep. II, 9: inter aleatoriarum vocum competitiones (fritillorum) strepitus audiebatur. Vagv u. az I, 2: quibus horis viro tabula cordi est, tesseras colligit, lapide . . . volvit argute, mittit instanter, ioculanter compellat. 3) Martial. XIV. 17. Tabula lusoria: Mint fellebb, hol az első verssor a duodecim scripta-ra, a második a ludus latrunculorum-ra vonatkozik. 4) V. ö. Marquard VII, 855 1. 7. jegyz. 5) Ovid rwn. II, 208: Fac pereat vitreo miles ab hoste tuus. 6) Vopisc. Proc. 13, 2: Nam cum in quodam convivio ad latrunculos luderetur atque ipse decies imperátor exiisset. 7) Sen, de tr. an. 14, 7 : Ludebat latrunculis, cum centurio agmen periturorum
