Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

92 cum stromatibus in cubiculum perferretur. Hasonlót beszél L a m p r id i u s Heliogabalusról (25, 7) : gladiatores ante convivium pugnantes vidit et pyctas (öklözőket = pugiles). Es az ily barbár mulatság, melynél még emberi vér is folyt, ünnepléseik és örömeik közepette kellemes látványul szolgált a gonosz rómaiaknak. Sőt éktelen kedvtöltéseikben asztalaiknál még életveszélyes vadászatokat is rendeztek, habár ez mégis a ritkább események közé tartozhatott, mint az épen emiitett császárról mondatik : frequenter stravit sibi triclinium in summo lusorio, et dum pranderet, noxios et venationes sibi exhibuit !). És ha esetleg más mulatság hiányzott pajkos énekek eldalolásával töltötték idejöket : omne convivium obscenis cantibus strepit, mondja Quintilián (Instit. orat. 1, 2. 8). Seneca „de beata vita" cimii értekezésében, melyben az erkölcstelen rómaiaknak a boldogító erényes életet ajánlja magasztos szavakkal, igen helyes fogalmát adja a fényűző lakmározónak : Nézd csak ott Apicius-1 — mondja — nézd, miként gyönyörködik rózsák közt pamlagán, dúsan felszerelt asztalában ! Miként gyönyörködnek fülei a legszebb zenében, szemei elragadó szinijátékokban, izlése a legdrágább ételekben, szaglása pedig fenséges illatárban, mely betölti az egész helyet, hol a fényűzésnek hozza meg gazdag áldozatát

2). Ha a császárok, vagy néha előkelő rómaiak vendégséget adtak, gyakran sorsjátékokat is rendeztek (aleae sortium), melyekhez a sorsjegyeket maguk ingyen adták, ugy hogy minden sorsjegyen valamit nyerni lehetett. Heliogabalus oly sorsjegyek szétosztogatásában gyönyörködött, melyeknél a sorsjegyek egy része jelentékenyebb, másika pedig igen csekély vagy nevetséges nyereményekkel volt összekötve, pl. tiz teve, tiz légy; tiz font arany, tiz font ólom; tiz strucmadár, tiz tojás stb: Sortes sane convivales scriptas in coclearibus liabuit tales, ut alius exierit deeeni camelos ; alius decem muscas; alius decem libras auri, alius decem libras plumbi ; alius decem strutiones, alius decem ova puliina . . . A sorsjátékok akkor nem voltak egyebek kegyelmi ajándékoknál. Midőn a császárok ilyeneket rendeztek, apró golyócskákat vetettek a nép közé, melyekre a nyeremény reá volt irva. Ki pedig egy ily golyócskához hozzájuthatott, elment vele a császári kincstárba és a reájegyzett összeget magának kiíizetteté. Nero császár a kis ércpénzek helyett, melyeket időközönként a nép közé szóratott (missilia), aranyokat, ezüstöt és drága köveket szóratott. A nép tiszteletére adott játékok végén pedig mind!) Ide vonatkozólag mondja Livius (IX, 40) gladiatores (quod spectaculum inter epulas erat) eo ornatu armarunt. Es Silius Italicus, XI, 51—54: Quid etiam exhilarare viris convivia caede Mos olim, et miscere epulis spectacula dira Certantum ferro ; saepe et super ipsa cadentum Pocula, respersis non parco sanguine mensis. 2) V. ö. Sçn. de vit. beata, XI: Adspice . . Apicium . . Vide hunc euudem e suggestu rosae expectans popinam suam. aures vocum sono, spectaculis oculos, saporibus palatum delectantem ... et ne nares intérim cessent, odoribus variis inficitur locus ipse, in quo luxuriae parentatur.