Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
91 quam honesti, quam severi dies ; quos iucundissimae remissiones sequebantur. Adhibebamur quotidie coenae : erat modica, si principem cogitares. Interdum acroamata audiebamus: interdum incundissimis sermonibus nox ducebatur . . . Sed mihi, ut gravitas cognitionum, consilii homor, suavitas simplicitasque convictus ita locus ipse periucundus fuit. A mit pedig ugyanezen szerző az idősb Pliniusról és Com. Nepos Atticusról ir, mindaz még világosabban tanúskodik arról, hogy a rómaiak közül néhány jobb érzelmű ez időben is beérve az egyszerűbb étkezéssel, az ebéd utáni időt nem ugy mint legtöbben, kicsapongások közt, hanem hasznos módon töltötték. Plinius ebédnél mindig könyvekből olvastatott fel magának, s mi neki legjobban tetszett feljegyezteté. Midőn A 11 i c u s étkezett, bolióczkodók, szinészek és más ilyféle mulattatók helyett mindig csak egy felolvasót lehete hallani, ki léleküditő, kellemes és tanulságos olvasmányokkal gyönyörködteté a vendégeket: Nemo in convivio eins aliud acroama audivit, quam agnosten, quod nos quidem iucundissimum arbitramur. Xeque unquam sine aliqua lectione aqud eum coenatum est: lit non minus animo quam ventre, convivae delectarentur. Namque eos vocabat, quorum mores a suis non abhorerent 1). És Lampridius Alexander Severusról azt mondja bogy asztalánál egy könyvből való felolvasás, vagy pedig hasznos és épületes beszélgetés, tudós és erkölcsös vendégeinek legkedvesebb élvezete volt. 0 nem szerette a fényűzést, asztalánál a mértékletesség szabályai tartattak szem előtt, mi mindenkor bizonyos előirt mód szerint történt. Bor, kenyér, hus és egyéb ételek a tőle kiszabott mérték szerint kerültek asztalra. Arany asztali edényei nem voltak. Ezüstkészletei kétszáz fontnál többet nem nyomlak, ugy hogy meggondolva, hogy ő császár volt, a régi köztársasági törvények határain, melyek egy polgárnak száz fontot engednek meg, nem igen lépett tul. Yig játékokat soha sem lehete látni vagy hallani asztalánál ; ha pedig néha mulattató játékban akart gyönyörködni, akkor vérengző ökölharcosok helyett, kis ebeket rendelt be és malacokat, hogy játszva egymást megharapdálják ; vagy fogolymadarakat, hogy egymással harcoljanak. Néha kis madarakat is engedett ebédlőjében fel és alá repkedni. (V. ö. Lamprid. Alex. Severus). De alig hogy meghódították Ázsiát, máris a legrutabb visszaéléseket látjuk a rómaiak asztalainál, mi az erkölcsöknek még mélyebb hanyatlását okozá. Fitogtatták pedig magukat : aljas mimészek (mimi) és a bohóskodók kölönféle nemei, u. m. moriones (bolondok), nani 2) (pulyák), derisores (gúnyolódok), sabulones (durva emberek), scurrae (csavargók), psaltriae, citharistriae, (citerások) ambubaiae (syriai fuvolán játszók), clrotálistriae (spanyol kézkelepes táncosok). S mi több, még ökölvívások is történtek az asztalok mellett, mint Capitolinus mondja Yerus császár életében (IY, 9) : Gladiatorum etiam frequentius pngnas in convivio bábuit trahens cenas in noctem et in toro convivali condormiens. ita ut leva tus J) Corn. Nepos, in vita Attici 14. 2> Lamprid. in vit. Alex. Sev. 34; nanos et nanas et moriones et vocales exsoletos et omnia acroamata et pantomimos populo donavit.
