Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
87 De ez sem tartott sokáig, és idővel e drága borral is pazarul kezdtek visszaélni. L u c u 11 us, midőn Ázsiából vissza érkezett és diadalmenete alkalmával az egész népet megvendégelé, százezernél több hordóval itatott meg ily görög borból : Ipse cum rediit ex Asia, millia cadûm in congiarum dívisit amplius centum. Caesar pedig, midőn egykor egy hónap alatt négy diadalmenetet tartott, nem csak sok gabonát, olajat és pénzt osztogatott ki a nép között, hanem azt még fényesen meg is vendégeié. Ekkor nyilvános tereken 22 ezer asztalt teríttetett s falernusi és chiusi borokat adatott : mit Plinius bizonyít : non et Caesar Dietator triumphi sui coena vini Falerni amphoras, cliii cados in convivia distribuit ? A különféle borokon kiviil még más italaik is voltak a rómaiaknak : sőt Plinius ser-féle italokról is tesz említést, melyek vizben való erjedéssel, különféle gabonanemekből készültek : Heu. mira vitiorum solertia ! inventum est quemadmodum aqua quoque inebriaret ! Mily elmés az élvezet utáni vágy! Kísérletet tettek a vizet is ugy készíteni el, hogy a bor hatásával bírjon. Ide tartoznak a: camum, serféle ital; cervisia x. cerevisía buza- vagy árpa-lé ; celici, buzalé ; ceria spanyolital gabonából ; vinum Cydoneum, birs-bor (e malis cydoniis, birsalmából) ; hydromeli, méz- és vízből ; zythum, ital árpából. Sőt még eczetből is készítettek italt, melyet mézzel kevertek : Quin et acetum melle temperabatur : adeo nihil intentatum vitae fuit. Orymeli hoc vocarunt. — Ezek azonban leginkább csak a provinciákban voltak elterjedve, Plinius mondja ; Zythum in Aegypto, celia* & ceria in Hispania. cerevisía et plura genera in Gallia aliisque provinciis. Legkedveltebb volt, a mirha bor, vinum myrrhatum, melyből a mirhát lehetett kiérezni. Ismeretes a rómaiak ama szokása is boraikat sokáig tartogatni. Az öregebb Plinius idejében (23—79 Kr. U.) voltak még borok L. Opimius consul idejéből (633 = 121) a vinum opimianum. E borra vonatkozólag mondja Plinius, XIV. ß: L. Opimio consule . . . ea coeli temperies fulsit, quam cocturam vocant, solis opere, natali Urbis DCXXXIII. Durautque ad huc vina ducentis fere annis, iam in speciem redacta mellis asperi : etenim haec natura vinis in vetustate est : nec potari per se queunt, si non pervincat aqua : Mivel tehát e bor majdnem kétszázévig feküdt, már oly sürü volt, mint a méz, ize pedig keserű, hogy csak vizzel elegyítve lehetett meginni. Különben a régi borokat más silányabb nemű borok javítására szokták használni, miért is igen drágák voltak. 1) E borról még azt kell tudni, hogy a vinum opimianum alatt minden 0 p i m i u s consul alatt termett bor értendő : Omnia tunc genita unum habent consul is nomen, és hogy termésének idején nem igen becsülték: nondum ista genera in claritate erant; mert akkor és még jó sokáig a tengeren túli borok részesültek elsőségben :diu Iransmarina in auctoritate fueRaro quippe adhuc fuere, nec nisi in uepotatu singulis testis millia nummum.
