Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

86 A legrégibb korban fiatal embereknek harminc éves koruk előtt nem volt szabad bort inniok, a nőknek pedig teljesen el vala tiltva, miért is a rokonoknak már Cato kötelességévé teszi !) a nőkre felügyelni, s lia észrevették, hogy bort ittak, szabadságukban állott férjeiknek vagy rokonaiknak őket megbüntetni. De mihelyt borban bővelkedni kezdtek a rómaiak, azonnal eltűntek a mértékletesség korlátai. Plinius (h. n. XIV. 8) bizonyos ivókról emlékezik, kik ha egy mámort kialudtak, nyomban képesek voltak több pohárral egymásután kiüriteni ; mit oly mohó vágygyal tettek, hogy azonnal ismét szabadulniok kelle a bortól: mit egy ülőhelyen többször is képesek valának megismételni.

2) Ezek sorába tartozott Marcus Antonius, ki az ivásban tanúsított mesterségéről és részegeskedéseiről egész könyvet irt; az ifjabb Cicerónak pedig, ki azáltal lön hiressé, hogy igfen nagy mennyiségű bort tudott meginni, iszákos természetéről azt mondja Plinius, hogy ugy viselkedett, mintha csak atyjának gyilkosától, Marcus Antoniustól, azon dicsőséget akarta volna elvitatni, hogy a római birodalom első ivójának tartassék : nimirum lianc glóriám auferre Cicero voluit iuterfectori patris sui M. Antonio. Is enim ante eum avidissime apprehenderat lianc palmam. edito etiam volumine de sua ebrietate. És ezen iszákosság a fényűzés korában már annyira ment, hogy megfeledkezve erkölcseiről, még a nőnemet is magával sodorta. Mennyiben különbözik — kiált fel Seneca

3) — a mostani nők élete, a hajdaniakétól ! Dicsőségnek tartják, ha a mértéktelen borivásban a férfiakkal vetélkedhetnek ; hasonlóan azokhoz egész éjjeleket képesek ivással tölteni ; tele csészével ivásra hivják fel azokat, és őket felülmúlni törekednek ! Habár a rómaiak nagy mennyiségű és különféle minőségű belföldi borokkal rendelkeztek, még sem elégedtek meg ezekkel, hanem még külföldi nevezetesen görög borokat is fogyasztottak, melyek közt leginkább kitűnt a Chio szigetéről való: vinum Chium; ezután a Lesbos, Myconos, Cos stb. szigetek borai : vina Lesbia, Coa. Myconia. Mindezek drága pénzbe kerültek, ugy hogy kezdetben a legfényesebb ebédeknél is csak annak végén kapott mindegyik egy pohárral : Tanta . . vino graeco gratia erat, ut singulae potiones in convictu darentur

4) jutottaknak mondja, ha szőlőtök nélkül szűkölködnek: vite m vidnas ducit ad a r bores. Od. IV, 5, 30. — Oly fákat pedig, melyekre sohasem futtattak fel szőlőtőke nőtelenekuek nevez: platanus caelebs evincet ulmos. Od. II, 15, 1—5. ') üt scirent an temetum olerent (t. i. feminael. Hoc tum nomen vino erat: unde et temulentia (részegség) appellata. 2) Namque et haec necessitas vitium, ut bibendi consuetudo augeat necessitatem. 3) Seneca, epist. 95 : mutata feminarum .... vita est. Non minus pervigilant, non minus potant, et . . mero viros provocant: aeque invitis ingesta visceribus per os reddunt, et vinum orane vomitu remetiuntur. 4) Plin. h. n. XIV, 17: Quibus vinis auetoritas fuerit in sua mensa, M. Varró Iiis verbis tradit : L. Lucullus puer apud patrem nunquam lautum convivium vidit, in quo plus sem el graecum vinum daretur.