Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
85 (íicns), hüvelyes veteményekből (siliqua), körtéből (pirum), almából, granatalmából ( mdum punicum 1), somból (coriium), naszpolyából (mespilum), berkenyéből (sorbum), szederből (morum siccum), fenyő magból (nuclei pinei) készültek. — Valóban, joggal mondhatá Plinius: Mira Vitium natura, saporem alienum in se trahendi! A különféle borok iránti előszeretet nem sokáig uralkodott Rómában. Alig hogy száz évig virágzott a szőlőművelés és borkezelés, megvetni kezdették azt, mert a vincellérek és tulajdonosok részint hanyagságból, részint pedig nyereség vágyból csak oda törekedtek, minél több bort eladni anélkül, hogy annak javítására gondoltak volna. Ép ez okozta, hogy igen sok szőlőt ültettek Italiában, e mellett azonban a földművelést elhanyagolták. Ezen bajon segítendő D omit ián császár megparancsolta, hogy a provinciákban a szőlőhegyek felét szüntessék meg, Italiában pedig ujakat ne ültessenek. Ad summám rpiondam ubertatem vini, frumenti vero inopiam existimans nimio vinearum studio neglegi árva, edixit, neqnis in Italia novellaret, utque in provinciis rineta succiderentur, relicta nbi plurimnm dimidia parte. Azonban mint Suetonius megjegyzé, rendeleteit szigorúan végre nem hajtá, nec exequi rem perseveravit : és Philo stratus görög történetíró állítja, hogy Ázsiát e rendelet megtartása alól teljesen felmenté. Azt hiszik, rendeletét azért vonta volna vissza, mert ellenei nagy menynyiségü leveleket szórtak el, melyekre erőszakos halálára célzó két görög vers volt felírva körülbelül ily tartalommal : Dacára a császár minden erőlködésének mindenkor elég bor leend az áldozatra, melynél ö fel fog áldoztatni: Edicti de excidendis vineis propositi gratiam facere non alia magis re compulsus creditur, quam quod sparsi libelli cum . . versibus erant. Más szerzők meg evvel ellenkezőleg azt állítják, hogy Domitian eme rendelte a legtöbb nyugati provinciában Probus császárig érvényben maradt.^ Ez pedig (és ebben utánozta Hannibalt, ki katonáinak Afrikában meghagyta, olajfákat ültetni, nehogy unalomból lázadást szítsanak —) néhány hadjárat után Gallia, Pannónia és Moesia magaslatain 2) hadseregével szőlőket ültettetett, melyeket azután a lakóknak ajándékozott, hogy tovább műveljék. A gallusoknak, híspanoknak, britannoknak és pannonoknak ezenkívül még megengedé, hogy bármennyit akarnának, még ujakat is ültethessenek : következőleg állithatjuk, hogy Franczia, Spanyol, sőt Magyarország is szőlőművelését Probus császárnak köszönhetik. Flavius Vopiscus ugyanis, Probus életirója, a többi közt ezt mondja : Gallis omnibus et Hispanis ac Britannis liinc permisit, ut vites haberent vinumque conlieerent, ipse Almám montem in Illyricö circa Sirmium militari manu fossum lecta vite conseruit. Probus cs. uralkodott 276—282. 3) 1) Az ebből lett bor neve: rhoites. 2) Quod nunqnam militem otiosum esse perpessus est. 3) Megemlítendő itt ama régi szokás, a mely Italia némely vidékein még ma nap is szembeötlő, a szőlőket fákra, különösen pedig nyárfákra felfuttatni, ugy hogy azokuak legmagasabb csúcsáig is felértek. Ezen szokásra vonatkozik a Horác-nál előforduló három szólásmód. Azt mondja ugyanis, hogy a fákat összeházasítják a szőlőtövel : aduit a vitium propagine altas maritat populos. Epod. 2, 9. — A fákat özvegységre
