Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

8i Legtöbbre becsülték a falernusi bort, vinum Falernum*) Ez a Volturnus folyótól északra és Sinuessa városától 6 mértföldnyire keletre nő, az ager Falernus-on, mely Campaniában a Massikus hegy aljában fekszik. E bornak, a szőlőkertek fekvése szerint három faját lehet megkülönböztetni, u. m. a Ganrus hegyit, faustius vidékit (ager Faustianus) és falerhusit. P 1 i n i u s (XIV, 8, 8) : Ita distinquunt : summis collibus Gauranum gigni, mediis Faustianum, imis Falernnm. Az egyik fanyar, a másik édes, a harmadik könnyű és kellemes az ivásra: austerum, dulce, tenue. Szinre nézve sárgát, milyen volt a vinum Faustianum, és feketét külömböztetünk meg, innen a szólásmódok Martialis

2) költőnél: nigra Falerna. Candida nigresscant vetulo crystalla Falerno. Condantur parco fusca (sötét barna) Falerna vitro. Amphora nunc petitur nigri cariosa Falerni (vinum vetus petitur

3). Legjobb volt a falernusi bor 15 éves korában

4). Azért Cicero nem dicséri Damasippus 40 éves borát melyet neki feladott, midőn egy alkalommal nála ebédelt. „Bibite — igy szólt Damasipp összegyülekezett vendégeihez — Falernum hoc annorum quadraginta est" ! Mire azután elmésen válaszolt neki Cicero : Bene aetatem f'ert ! Vagyis : Jól tartja magát!

5) Miből következik, hogy a rómaiaknál szokásban volt igen régi falernusi bort inni, melynek neve vettdum Falernum v. annosum

6): ez azonban az egészségnek kevésbé használt, és igen hevített, miért is sokszor ardens, forte, severum és vehemens jelzőkkel használtatik. „Nimia vetustas nec habet eam, quam quaerimus suavitatem, nec est iam sane tolerabilis" mondja Cicero (Brut. 83, 287). Hogy a rómaiak bortermesztéséről némi fogalmat szerezhessünk, nem leend tán fölös megemlíteni, hogy a közönséges borokon kivül, minők voltak az egyévesnél régibb óborok, vagyis első fajta: (vinum retus primi gustus), és a második vagy silányabb fajta (vinum vetus sequentis gustus, vinum rusticum) : Plinius a história naturalis XIV. könyvében legalább nyolcvan-féle borról tesz említést, melyet árultak és melynek két harmada intercidit, tehát Plinius idejében már nem termesztették V. ö. Plin. XXIII. 20: Caecnba iam non gignuntur. Egyébiránt errSl igen gyakran emlékszik. Hör. od. I, 2 >, 9 ; 37, 5; II. 14, 25; III, 28, 3. Epod. IX, 36: Quando repostum Caecubum . . . bibam — Metire nobis Caecubum. Továbbá Columella III, 8, 5: Neque enim dubium est, Massici . . . atque Caecubi agri vites omnium, quas terra sustinet, in nobilitate vini principes esse. — Martial. VI, 27, 9 és 13, 115 : Caecuba Fundanis generosa coqnuntur Amyclis : Vitis et in media nata palude viret. ErrSl Catullus (27, 1) és Varró (de r. r. 1, 8) tesznek emlitést. 2) V. ö. Mart. VIII, 56. 14 — 77, 5.— IX, 22, 8: XI. 8 7 — 50, 7 és II. 40, 6 3) Plinius szerint: Colores vini quattuor: albus, fiiivus (sárga), sanguineus, niger. 4) Plin. h. n. XXIII, 20: Falernum nec in novitate, nec in nimia vetustate corpori sulubre est media eius aetas a qninto decimo anno incipit. 5) V. ö. Macrob. Saturnaliorum II, 3. 6) V. ö. Catnll. 27, 1. — Martial. I, lt»; VIII, 77, 5; XI, 26, 3. — VI, 27, 5. 6