Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
80 delt italáldozatokra melyek csak tejjel nem pedig borral történhettek, Valamint Numa Pompilius 1) ama tilalmára, hogy a halottak máglyáira bort ne öntsenek, azt következteti, hogy Italiában a szőlőkertek ez időtájt még nagyon ritkák lehettek. M. Varró pedig mondja Pliniusnál, hogy Mezentius Etruria királya csak azon feltétel alatt nyújtott segítséget a Rutuloknak a Latinok ellen, ha azon bort adják neki jutalmul, mely akkor a latinok földjén termett : M. Varró auctor est Mezentium Etruriae regem auxilium rutulis contra Latinos tulisse vini mercede, quod tum in latíno agro fuisset. Továbbá tiltva volt Rómában a nőknek bort inni. Példa erre Egnatius Mecenius neje, kit mivel a hordóból bort szörpölgetett, férje bottal agyonütött, Romulus pedig a gyilkost felmentette : Non licebat id feminis Romae bibere. Invenimus inter exempla, Egnatii Mecenii uxorem, quod vinum bibisset e dolio, interfectam füsti a marito, eumque caedis a Romulo absolutum. E példákból eléggé világos, hogy a bor használata kezdetben nagyon korlátozott volt, s az italiai borok még akkor sem vergődtek hírnévre, mikor Campania Róma uralma alá jutott. C i n e a s Pyrhus király követe tréfásan nyilatkozik Albano szőlőkertjeinek savanyu borairól: Miratumque altit,udinem earum (ulmorum) Ariciae ferunt legatum Pyrrhi Cineam, facete lusisse in austeriorem gustum vini, merito matrem eius pendere in tam alta cruce (Plin. h. n. XIV, 3). Sem Plautus 2), sem Cato nem ismerik még a falernum-i bort, hanem az előbbi Leucas, Lesbos, Thasos, Cos és Chios borait dicséri, utóbbi pedig különféle hazai borfajták meghatározott mennyiségeinek összevegyítése által utánozza a görög bort (vinum graecum) névleg Cos szigetének borát. 3) Különben habár a bortermelés Alsó-Itáliában felhat a legrégibb korig, Latiumban mégis csak a földmivelés hanyatlásával kezdett igazán meghonosodni. Az első szőlőtőt hihetőleg Görögországból hozták Italiába. Az italiai borok Livius szerint 4) már Camillus idejében oda édesgették a Gallusokat, és eszközölték, hogy elhagyták hazájokat, hogy ezen előttük egészen uj italban gyönyörködhessenek. Ismeretes továbbá, hogy Róma építésének 633 (= 121) évében Lucius Opimius consul alatt nagy mennyiségű legjobb minőségű borok termettek. C a p u a vidéke maga a calesi (vinum Ccűenum, Cales mellett), a formiumi (vinum Formianum, Formiae), Caecubi (v. Caecubum: az ager Caecubus Amunclae 5) mellett) és a massicusi (Massicus hegyről) és falernusi borokat teremté. *) Numae regis Postnmia lex est: Vino rogum ne respergito, quod sanxisse illumpropter inopiam rei nemo dubitet. 2) Plaut. Poen, 699. — Curc, 79. 3) Cato de r. r, 2-i, 105 előadja mikép kell készíteni a vinum graecnm-ot 102 mikép a vinum coum-ot. *) Liv, V, 33: Eam gentem traditur fama dulcedine frugum maxime que vini. nova tum voluptate captam Alpes transiisse agrosquo ab Etruscis ante cultos possedisse ; et invexisse in Galliam vinum illiciendae gentis causa Arruntem Clusinum ira . . . 5) Az ager**Caecubus bora: vinum Caecubum, mely Amunclae mellett termett, és Augnstus előtt az italiai borok közt az első helyet fogialta el: Antea (Plin. h. XIV, 8) Caecubo erat generositas celeberrima in palnstribus popnlatis, sinu Amyclano: quod iam
