Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

79 pedig öntésre szolgált. Különben ez agyagkészülék nem csak viz-edényül szolgált, melyet vagy fejeiken vagy hátaikon hozdozhattak, midőn a kúthoz vizért mentek : hanem népgyűlések

1) alkalmával szavazásra, Ítéleteknél sorsolásra, temetéseknél padig a hamvak elrejtésére is használtak. Az urna nagysága közönségesen 1/

2 ampliora v. 4 congius volt. Egy másik vizeskorsó a szintén agyagból készült urceus volt, az előbbinél tán kisebb, melyet konyhában is használtak, hogy belőle a vizet a tüz felett álló üstbe öntsék.

2) — A lagoena (v. lagena) boros kanna, szűk nyakú tágas edény volt egy füllel, melyet borkereskedéseknél cégérül használtak, asztalnál pedig a vendégek elé helyeztek.

3) — A crater (cratera) nagyobb edény, melyben a bort vizzel elegyítették s belőle poharakkal (•cyathus•) merítettek, tehát elegyítésre szolgáló edény egy lábbal és két fogantyúval. A cyathus tojásdad alakú volt s egy nyél v égére erősítve, ,12 sextarius. Azonban a rómaiak üvegpoharakat is használtak. Plinius

4) mondja, hogy Nero uralkodása alatt üvegből kezdtek edényeket és poharakat készíteni, melyek kristállhoz hasonlitának, s az ily készletek igen drágák voltak. A víznek borral való elegyítése az ó-korban általános szokás volt különösen oly vidékeken, hol erős borok termettek. Vendégségeknél pedig ezen elegyítés szabály volt, mely szokás a keleti népektől származott át, kik először keverték a bort vizzel. Plinius (hist. nat. XIV, 14) tekintettel a Romulus

5) által elren') Valér. Maxim. VI, 3, coniectis in sortem omnibus tribubus, Polliae, quae proxima exierat, primum noinen urna extractum citari iussit. — Lucán. V, 394 :. vana versat in urna . ., mely helynek magyarázója még hozzá teszi : Urna est vas, quod et orca (= hasas, öblös hordó v. edény) dicitur, in quo antiqui sortes mittebaut, et manibus conversantes movebant, Az um a ugy látszik vizzel volt megtöltve és a mely sorsjegy a viz kiöntésénél először esett ki, volt a döntő. Flavius Vopiscus Prohns császár életirója a 8. fej.-ben azt mondja róla, hogy a zsákmány elosztásánál jobban szokott katonáira, mint önmagára tekinteni, miért nagy szeretettel viseltettek iránta : ainor erga Probum ingens semper fuit. Midőn egy alkalommal a többi között egy igen jól futó lovat zsákmányoltak Probus katonái, ezek azt gondolták, hogy maga Probus fogja ezt megtartani, ő azonban e nyilatkozata után : F u g i t i v 0 m i 1 i t i potins, quam for ti hic equus convenit, a katonáknak sorstáblára jegyzett neveit, urnába vetteté, hogy ki azt sors által elnyerné, azé legyen. Mire aztán ez történt : et cum essent in exercitu quidam nomine Probi alii quattuor milites, casu evenit, ut qui primum emer= geret ei Probo nomeu existeret, cum ipsius Probi ducis nomen missum non esset: sed cum quattuor illi milites inter se contenderent ac sortem sibi quisque defenderet, iussit iterum agitari urnám, sed iterum Probi nomen emersit: cumqne tertio et quarto fecisset, quarto Probi nomen effusum est. Erre az egész sereg a lovat vezérének Probusnak itélé, mibe a katonák t. i. a négy Probus is, beleegyeztek, kiknek nevei az urnából kifolytak. 2) V. ö. Marquardt VII. 6-19 1. 5. j. 3) Martial. VII. 60, 5 : Nulla catenatis pila est praecincta lagenis. — Hor. sat. II, 8, 41 : Convivae lecti nihilum nocuere lagenis. 4) Neronis principatu reperta vitri arte, quae modicos calices duos . . . HS. sex millibus venderet . . . proxima crystalli similitudine. 5) Eomulum lacté, non vino libasse indicio sunt sacra ab eo instituta, quae liodie custodiunt morem, »