Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

79 Suli á-nak kétszáz márka sulyu ezüsttálai voltak. Plinius (hist, nat; XXXIII, 52) feljegyezte, hogy Rómában ötszáznál több ezüst tálat találtak, mely száz font ezüstöt nyomott: lances e centenis libris argenti, quas tune super quingentos numero Romae fuisse constat. Es Claudius császár egyik szabadosa Drusillanus Rotundus, oly tálat készíttetett mely ötszáz fontot nyomott: ezt asztalára téteté, nyolc más 850 fontes tálak közé, melyeknek készítésére külön gép vala szükséges : Claudii principatu servus eius Drusillanus nomine Rotundus, dispensator

1) Hispániáé citerions, quingenariam lancem liabuit, cui fabricandae officina prius exaedificata fuerat: et comités eius, octo DCCCL librarum. Itt könnyen ama kérdést lehetne felvetni, hány rabszolga kellett hogy mindezek asztalra kerüljenek, vagy micsoda vendégeknek tették fel azokat: quaeso, ut quam multi eas conservi eius inferrent, aut quibus coenantibus ? ViteJluis császár csak egyetlen egy fogás étel kedvéért oly kiváló nagyságú ezüst tálat készíttetett, hogy a Minerva paizsa nevet clipeus Minervae adta neki. Öntésére külön kemencét kellett készíttetni. Midőn pedig ezen rendkívüli tál felavatását ünnepié, egyebet sem hordatott fel abban mint a scarus nevü igen ritka halnak a májáit, páva és fácán velőt, lángmadár-nyelvet és muraena-tejet, mely utóbbi igen kedvelt halnemet a carpathi tengerben, Rhodus és Kreta szigetek közt, vagy pedig a legszélsőbb spanyol partokon fogtak, Lampridius ugyanis Yitellius életrajzában igy adja elő: In hac (t. i. patina, quam ob immensan magnitudinem clipeum Minervae . . . dictitabat) scarorum iocinera, phasianarum et pavonum cerebella, linquas phoenicopterorum, murenarum lactés, a Parthia usque fretoque Hispanico per navarchos ac triremes petitarum, commiscuit. E tál mint ritka nevezetesség, Adrianus császár idejéig őriztetett, ki azután összeolvasztatá: mert Yitellius halála után hasonló kicsapongás nyomára nem akadunk. Yespasianus császár, Yitellius utódja, jó példája által egy időre távol tartotta a fényűzést és pazarlást. Egész viselkedésében a népek egyszerű erkölcseit követte, jó barátságban élt a senatorokkal és őket asztalához hivta s viszont náluk ebédelt. Ősei házibutoraiból és eszközeiből némelyeket tiszteletből mögőrzött : egy majort pedig épen oly karban tartott fön, mint azt nagyanyjától örökölte. Ünnepeken ezüst csészéből ivott, mely nagyanyjáé volt: ez nevelte: és iránta való hálából megőrizte emlékét. E császár alatt, ki ily barátja volt a szerénység és nemes egyszerűségnek, egy polgár sem merészelt esztelen módon költekezni. A fejedelem iránti benső tisztelet és ama vágy előtte kedvessé lenni, Tacitus

2) szerint többet eszközölt a büntetéstől való félelemnél, melyekkel a törvényok fenyegetnek: praecipuus adstricti moris auctor Yespasianus fuit, antiquo ipse cultu victuque . . . Obsequium inde in principem et aemulandi amor validier, quam poena ex legibus et metus. Igy sikerült is neki rövid Házgondozó vagy pénztáros valamely gazdaságnál. -) Annal. III. 55.