Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

5 kik életöket egészen a közjónak szentelték ; buzgó törvényszéki szónokoknál, kik a szerencsétleneknek és elhagyottaknak védelmezését magukra vállalva, ezen ügyeikben való buzgó eljárást lelkiismeretbeli kötelességüknek tartották. Ilyen volt AsiniusPollió, kit Horác az ártatlanul bevádoltak erős támaszának (insigne moestis praesidium reis)

1) és a senatus orákulumának (Et consulenti Curiae) nevez, kiről Seneca is mondja, hogy idejét oly pontosan osztá be, hogy a nap 10-ik órájáig dolgozott, de mihelyest ezen óra elmúlt, már egy levelet se bontott fel többé, bárkitől jött legyen az, nehogy több munka kerüljön neki az nap, mint a mennyit magának kiszabott, és nehogy talán olyasmire bukkanjék abban, mi öt békéjében, melyet a nap hátralevő részében élvezendő volt, megzavarhatná. Hogy azonban a római polgároknak csak közönséges életmódjairól szóljak, kétségtelen, hogy legtöbben a délelőtti időszakot a templomokban, az előkelők palotáiban, a forumon, a törvényszéki helyiségekben és munka között töltötték; a délutáni időszakot pedig testi felüdülés- és kedvtöltésre fordit.ák, minők voltak a társalkodás és séta, a fürdés és vendégeskedés, nemkülönben az egészség edzésére szolgáló testgyakorlás, különösen a labdajáték. A labdázást, mely az egész óvilágban ismeretes, a görögöktől vették át a rómaiak s legközelebb ugyan a gyermekjátékok sorába tartozott, de testedző természete miatt a felnőttek is igen kedvelték, s C 1 a udi us Galen us az egész ókornok legnevezetesebb orvostudósa egy a kis labdajátékról

2) szóló müvében kiválóan ajálja még éltesb egyénnek is mint egyaránt hasznos és kellemes mulatságot. Romában és Itáliában általános

3) volt a labdajáték melylvel részint a márs-mezön foglalkoztak liul még az ifj. Cáto is részt vőn abban, részint pedig az úgynevezett labdázó termekben (sphaeristerium), melyek főképen fürdőkben

4) és mezei

5) lakokban lőnek e célból felállítva. A császári korszakban öt különféle labdajáték volt divatban, úgymint : a kicsiny, közép, nagy, igen nagy és az üres vagy léglabdával való mulatozás, mely ötféle labdának hihetőleg a következő latin elnevezések felelnek meg: pila trigon

ß) vagy pila trigo») Garni. IL od. I, 13, 14. 2) Glaudii Galeni librum de parvae pilae exercitio ad codd. Laurentiani Parisini Marciaui auctoritatem ed. Ioannes Marqardt. Accedit de sphaeromacliiis veterum disputacio. 3) Azért mondhatá Cicero pro Archia VI. 13 : Qua re quis tandem me reprehendat aut quis mihi iure succenseat, si quantum ceteris ad suas res obeundas, quantum ad t'estos dies ludoruni celebrandos. quantum ad alias voluptates et ad ipsam requiem animi et corporis conceditnr teinporum, quantum alii tribuunt tempestivis conviviis, quantum denique alveolo, quantum pila e, tantum mihi egomet ad haec stndia recolenda sumpsero ? V. ö. Vitruv. 5, 11, 15: snb dextra coryceum. A c or y c eu m, a gyakorló helynek, palaestra, azon része volt, hol az ugyn. c o r y c u s-szal, mely a boltozatról lefüggo, és fügemag-, liszt- és fövénynyel telt nagy borzsák volt, akként gyakorolták magukat a bajnokok, hogy ezen bőrzsákot testi erejök gyakorlására, ide-oda lódították. 5) Plin. ep. 2, 17, 12 ; 5, 6, 27. — Suet. Vesp. 20. 6) Martial. IV, 19, 5 ; — VII, 71, 9 ; — XII, 84, 3).