Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

salinum, mely még a legszegényebbek asztalain is ezüstből

1) való volt. Ez valamint a templomok áldozati oltárán megvolt, ugy nem hiányozhatott egy családnak asztaláról sem: mert az étkező asztalok az isteneknek valának szentelve. Tehát a sótartó nem annyira az étkek fűszerezésére, mint inkább a „mola salsa" számára szolgált, melylyel áldozni szoktak. A mola salsa pedig nem volt egyéb, mint áldozati dara tönkölyből és sóval elegyítve. A tönköly tiszta volt, melyet Vesta papnői válogattak ki azon zsengékből, melyeket május 7—14 közt szoktak az isteneknek felajánlani ; azután pedig megdaráltak és félretettek. Az étkezés (cena) mindenkor az áldozattétel egy nemével kezdődött, mely libatio-nak neveztetett. Ez abban állott, hogy az istenek

2) tiszteletére, bizonyos imák végzése mellett, csekélyebb mennyiségű bort öntöttek az asztalra, mi Vergilius szerint a legrégibb szokások közé tartozott. A főétkezés príma mensa, bevégzése után ismét történt áldozat.

3) Ekkor ugyanis mindnyájan elhallgattak, hogy régi szokás szerint a Lar istennek tiszteletére ételáldozatot hozzanak,

4) hova az imént említett mola salsa is tartozott, mely szertartás igen soká fenntartotta magár, valamint a cena Plin. bist. nat. XXXIII, 54; Fabricius bellicosos imperatores plus quam pateram et salinum habere ex argent» vetabat. — Ezen ezttst.-salin u inra vonatkoznak Horác (od. II, 16, 13) szavai: Vivitur parvo bene cui paternum Splendet in mensa tenni salinum. És od. III, 23, 19 : Mollibit aversos penates Farre pio et saliente mica. Ezen mola s a 1 s a-ra gondolt kétségtelenül Statius (Pnbl. Papiaius], (ki ,.Sylvae" cim alatt 5 könyvből álló 32 db. költeményt irt hexameterekben) midőn I, 4, 13 azt mondja : sed saepe (leis hos inter honor. s Cespes et exiguo placuerunt farra sali no. 2) Carchesia Baccho, — nunc, pateras libate Iovi . . . 3) Virg. Aen. VIII, 283: ... et mensae grata secundae Dona ferunt- cumulantque oneratis lancibns aras». 4t E szertartás Ve-rgil Aeneise I, 723—74-0 foglaltatik : Postquam prima quies epulis mensaeque reinotae, Orateras magnós statnunt et vina coronant. Fit strepitus tectis vocemque per ampla volutant Atria ; dépendent lychni Iaquearibus aureis Incensi et noctem flammis funalia vincunt. Hic regina gravem gemmis auroqne poposcit Inplevitque mero pateram, quam Belus et, omnes A Belo soliti ; tum facta silentia tectis : Juppiter, hospitibns nam te dare iura loqnuntur, Hunc laetum Tyriisque diem Troiaque profcctis Esse velis, nostrosque hnius meminisse minores. Adsit laetitia Bacchus dator et bona Iuno ; Et vos, o, coetum, Tyrii, celebrate faventes. Dixit et in mensam laticnm libavit honorem Primaqne, libato, summo tenus attigit ore ; Tum Bitiae dédit increpitans ; ille inpiger hausit Spumantem pateram et pleno se proluit auro, i*