Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

39 oly pelyhekkel volt kitömve, melyeket a fogoly-madarak szárnyai alól szedtek. Az asztalok és étkező edények mind tiszta aranyból készültek. Az asztalok régente a rómaiaknál csak közönséges fából valók voltak, négyszögletüek ugyanannyi lábbal. Későbben már más, gömbölyű és tojásdad alakú, egylábú asztalaik voltak, melyek nem ritkán remek miifaragványokkal voltak ellátva, és sokszor citromfával (citriim), elefántcsonttal, kagylólapocskákkal, vagy arany és ezüst lemezekkel (bracteae•) és drágakövekkel kirakva. Az asztalokat kezdetben nem szokták megteríteni, hanem minden fogás után szivacscsal letörölni ; csak a császárok idejében jöttek használatba az abroszok, melyek sokszor bibor- és aranycsíkosak voltak. Legdrágább asztalok voltak az elefantcsontlábon nyugvó tömör citromfából készültek (mensae citreae),

1) melyek Plinius (Hist. nat. 13, 29) szerint Cicero korában jöttek divatba s hasonló fényűzési cikkek voltak, mint a gyöngyök a nőknél, miért is a nők ily asztalokat szívesen cseréltek be a férfiaktól gyöngyökért : quas feminae viris contra margaritas regerunt. Ugyancsak Plinius szerint Cicerónak egy ily asztala egy millió sestertiusba került, Asinius Gallusé egy millió és százezerbe, Juba királyé egy millió kétszázezerbe, és a Cethegusok egy asztala egy millió nég3

rszázezer sestertiusba : Extat hodie M. Ciceronis in illa paupertate, et quod magis mirum est, illo aevo emta (mensa) sestertium decies centenis millibus. Memoratur et Galli Asinii, sestertium undecies centenis mill. Venumdatae sunt et duae a Iuba rege pendentes : quarum alteri pretium fuit sestertium duodecies centena millia, alteri paulo minus. Interiit nuper incendio a Cethegis descendens sestertium quatuordecies centenis millibus permutata . . . A rómaiaknál még különféle alakú asztalok voltak, melyek a mensa mellett megemlítésre méltók, ityenek az : abacus, trapezophoron, ddphica és monopodium. Az abacus alatt nemcsak négyszög koczkákra osztott számvagy játéktáblát (ostábla), vagy fali ékítményekre szolgáló mozaik táblát értettek, hanem még öblös vagy lyukas koczkáju mellékasztalt is, melyre ebéd alkalmával a hegyes talpú olajos és boros kancsókat helyezték, vagy pedig mozaik miivel ékített diszasztal volt, melyre ezüst és másféle drága edényeket raktak. Ha az ily asztalnak lapja, mely szintén abacus-nak neveztetett tartón vagy talposzlopocskán nyugodott, akkor ez trapezophoron volt, mely márvány- bronz- vagy ezüstből szokott készülni, és a szoborművészetnek egy külön ágát képezte. Ily trapezophon-ok a jelesebb muzeumokban még nagy számmal láthatók. A delphica azon három láb (tripus) után elnevezve, melyen Delphiben a Pythia, Apolló papnője ült, diszasztal volt, melyre egy kerekded márványlap volt, alkalmazva. Innen M Rómában citrus alatt az ügynevezett életfa: Thuja ar tic u lata fáját értették, melyet már régi időtől fogva Afrikából szállították s belőle igen becses asztalokat készítettek. Erre vonatkozólag mondja Servins, Vergil magyarázója lad Georg II. 1261: apud Medos nascitur quaedam arbor ferens mala, quae medica vocantur. quam per periphrasin ostendit, eins supprimens nomen. Hanc plerique c i t r u m volunt, quod negat Apuleius in libris, quos de arboribus scripsit et docet longe aliud esse genus arboris.