Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
86 A Cena ideje a kilencedik v. tizedik óra, 1) tehát este felé volt, melyet néha még a comissatio is követett. Legrégibb időben az étkezés az atrium 1)ban vagyis előszobában történt, mely némely részeiben szabad és nyitott volt, hova mindenki benézhetett. E hely akkor legjobban felelt meg céljának és nyilvános fekvésénél fogva legalkalmasabb volt az asztalnál könnyen előfordulható kicsapongásoknak megakadályozására. Szép nyári napokon juhar- vagy másféle terebélyes fa árnyé kábán is szoktak ebédelni. Az atrium régi időben konyha, ebédlő és fogadó helyiség gyanánt is egyképen szolgált. Róma városa, mig a gallusok által íel nem gyújtatott, inkább csak konyhákból állott, még a Romulus lakta ugynevezettt palotát sem véve ki. F 1 o r u s (Lucius Annaeus) első könyvének 13. fej. azt mondja, hogy a gallusok okozta tűzvész a nyomorult viskók megszüntetésére és Róma silány eredetének az utóvilág előtt való elrejtésére szolgált : Pastorum casus ignis ille et ílamnia, paupertatem Romuli abscondit. Incendium illud quid egit aliud, nisi ut destinata hominum ac deorum domicilia, civitas non deleta, non obruta, sed expiata potius et illustrata videatur ? Es P1 i n i u s 2) állítja, hogy Pyrrhusnak Itáliába való jöveteléig, vagyis teljes 470 évig, a házak csak fa-zsindelylyel valának födve : Scandula contectam fuisse Romám ad Pyrrhi usque bellum, annis CCCCLXX. Plu tar chu s Aemilius Paulus életében (V. 5) ennek vejéről Aemilius Tubéro-ról igen jellemes férfiúról, ki bármely rómainál nemesebx) A római időszámítás pontos megismerése végett mindenkor vétessenek tekintetbe I d e 1 e r-nek fent elősorolt tételei. 2) Az a t r i u m-ot tekintettel arra, liogy köröskörül szobáktól körülvett lires és nyílt tér volt c avae diu m-nak is neveztek. Varró ugyanis de ling. lat. 5, 1(51 mondja: Cavum aedium dictum qui locus tectus intra parietes relinquebatur patulus, qui esset ad communem omnium usum. Azonban az atrium-tól egészen különböző térséget, a ház udvarát, is c a v a e di u m-nak nevezték, melynek közepén egy négyszögletű víztartó, impluvium volt, melyben az esőviz összegyűlt. Különben ily impluvium az atriumban is volt, hova a háztetőn levő nagyobb négyszögletű nyíláson (compluviumj át folyt le az esőviz. Az atrium-nak, lakható tulajdonságát tekintve, Vitruvius (VI. 3) szerint több féle alakját lehet megkülönböztetni, így az atrium tus ca ni cum, lia a tető csak gerendákon nyugodott : ez tehát egyszerű volt, oszlopok nélkül ; az atrium c o r i n t h i u m midőn a tetőzet (v. felső padozat) több diszes oszlopsorra támaszkodott ; az atrium t e t r a s t y 1 o n, ha négy oszlopon nyugodott, melyek az impluvium négy szegletpontjain állottak. Ha pedig a felső padozat egyenes boltozatból állott, az atrium testudinatum volt. Az atrium körül szárnyaknak (alae) nevezett több apró helyiségek voltak, melyeket hálószobák vagy élés-kamarák gyanánt használtak. Ezek régi időben igen egyszerűek valának és az atrium felé nyitvák : a fényűzés növekedtével azonban különféle célra szolgáló fényes helyiségekké lettek, és mint cenacnla, c u b i c u 1 a. c e 11 a e sorakoztak az atrium körül, melytől függönyök (a u 1 a e a) szokták elválasztani. Ilyen helyiségek voltak még a cella v i n a r i a, o 1 e a r i a, p e n a r i a. Az előkelők atriumai az ősök képeivel (imagines maiorum) valának feldíszítve, mik viaszból készített arcképei valának a megholtaknak. Ezeket fülkékbe, szekrénykékbe vagy rövid oszlopokra (a r m ar i a) állították, melyeket a megholtnak neveit, hivatalát és tetteit jelölő rövid feliratokkal (tituli) láttak el. Az atrium tetőzete égetett lapos (tegulae) vagy öblös cserepekből (imbrices) állott, világosságát pedig a compluvium-ból kapta. 2) Hist. nat. XVI, 15.
