Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

âô gőzfürdő volt, erős földalatti fűtéssel a hypocaustum-ból, az izzadás előidézésére. A középen egy mozsdómedence lakrum, állott. Mindezen szobák terjedelmes és csinos termekhez hasonlitának. Legnagyobb mindannyi között a meleg fürdő volt, mert ebben legtöbb nép szokott összegyülekezni s egyszersmind legtovább is időzni. A termek boltozatai márványoszlopokon nyugodtak, az alap burkolata pedig, melyen jártak, rakmü volt: opus musivum (mozaik) ; a falak márvány lapokkal voltak bevonva s jeles festményekkel és szobrászmüvekkel diszitve. A folyosók és ives csarnokok, a mellékszobák, hol a fürdőzők ruhái voltak letéve, sőt még azon helyiségek is, hol az olajakat és egyéb illatos tárgyakat tartogatták, hasonló fénynyel díszelegtek. Festmények, szobrok és a legértékesebb ércmüvek e palotaszerü épületekben nagy mennyiségben valának láthatók. Ép ily fénynyel voltak a műtárgyak és egyéb készülékek is kiállítva. A fürdőkádak márványból, keleti granit- és porfirból készültek. Némelyek ezek közül szilárdul voltak egy helyhez erősítve, mások elmozdíthatók, sőt utóbbiak között olyanok is találtattak, melyeket a magasba lehetett felemelni, hogy a fürdőzők magukat kényeimessen himbázhassák. E készülékek feltalálója bizonyos L. Sergius Orata

1) volt, ki Crassus szónok korában élt: L. Sergius Orata pensilia balnea prirnus facére instituit. A nyilvános fürdőkben szolgáló mindkét nembeli rabszolgák, a bahiearii servi, különféle foglalkozásaik szerint osztályozva valának. Némelyek ugyanis a fürdőket fűtötték, mások pedig a fürdővendégek ruhái fölött örködének, ismét mások azokat olajjal megkenték. Mindezek összesen külön hivatalnokok felügyelete alatt állottak, kik e helyeken a rendőri tisztet gyakorolták a szerint, a mint ezt a törvények, vagy pedig a szokás szentesitette szabályok különféle tekintetben előírták. A fürdőket illető főszabály kezdetben tiltotta, hogy azokat a mi számitásunk szerint délután két v. három óra előtt megnyissák ; későbben pedig e törvény oda módosult, hogy tiltva volt azokat napkelte előtt megnyitani, vagy pedig még nap nyugta után is nyitva tartani. Alexander Severus császár volt az első ki ezen szabályokon tágitott és a nyilvános fürdőket nagy hőség idején is nyitva tartatta. Ezenkivül még igen békezünek is mutatta magát; mert maga fizette ki az olaj árát, mibe az éjjeli fürdőlámpák kerültek. Azelőtt nyolcz v. kilencz óra előtt római számitás szerint, a betegek és gyengélkedők kivételével, a fürdés senkinek sem vala megengedve. A fürdési idő kezdetét mindannyiszor haranggal jelezték, mire az athleták s mindazok kik fürdeni szándékoztak, megérkezének ; lia pedig rendes időben megjelenni valaki elmulasztá, annak csak a hideg fürdő használata volt megengedve, mint ezt felebb már emlitém. A fürdőknek jó karban való tertására jelentékeny összegeket forditottak. Ismeretes már, mily csekély volt egy fürdésért járó összeg : egy quadrans vagyis az as-nak egy negyedrésze. Rang és állás tekintetében Y. ö. Valerius Maximus : IX. 1.