Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
21 zászlók és hadijelvények voltak kifüggesztve, melyeket egykor a dalmaták Domitiustól elvettek, most pedig Rómába ismét visszakerültek. Egy más hasonló sétahelyen, melyet Agrippa tengeri győzedelmének emlékére hálából Neptun tiszteletére emeltetett, annak falain az Argonauták története volt szemlélhető igen szép festményekben. C a t u 1 u s csarnoka már a köztársasági korszak óta volt a Cimberektöl elvett zsákmányokkal ékitve. Mások ismét, melyek Líviától és Nérótól kapták neveiket, megtekintésre méltó szépségeket tudtak felmutatni, és ezen csarnokokban való sétálást igen kellemessé tették. Megjegyzendő még, hogy a rómaiaknak földalatti boltozatos folyosóik azaz csarnokaik, vagyis barlangjaik is voltak, hogy nagy hőség idején ott szerezhessenek enyhülést és felüdülést. Ily barlangjai voltak az ifj. P1 i n i u s-nak is, mint ötödik könyve 6-ik levelének e helyéből is kitűnik: siibest cryptoporticus. subterraneae similis. Fiatal emberek és mások is, kik még jó testi erőben voltak, a kényelmes séta helyett vagy labdáztak, vagy pedig a mars-mezőn gyakorolták magukat mindabban, mi nekik a hadi dolgokban nagyobb jártasságot szerezhetett. Ilyen volt a lovaglás 1), a nyilazás 2), hajitás, mely többnyire ércből készült sik tányér vagy korong (disais) segélyével történt, melyet célra hajitottak. mi hogy annál könnyebben történhessék a közepén nyílással és szíjjal volt ellátva ; a verseny-futás, mi ősromai testgyakorlás volt 3), az ugrálás, 4) a birkózás 5) és az ökölharc 6). Az ősitáliai ökölharcról már Livius (I. 35.) emlékezik, midőn azt mondja, hogy a játékok0 Plutareh, Cato maj. XX : Itaqua ipse filium . . . exercuit lion modo in iaculo mittendo, depugnandove in armis et e qui tan do. sed et pugnocominus inferendo . . . V. ö. Hör. od. I, 8, 6. III, 7, 25. 12, 8—24, 54. — Vegetius I, 18: Equi lignei hieme sub tecto, aestate ponebantur in campo ; supra hos iuniores primo inermes, dum consnetudo proficeret, deinde armati cogebantur ascendere. Tantaque cura erat, ut non solum a dextris, sed etiarn a sinistris partibus et insilire et desilire condiscerent, evaginatos etiam gladios vel contos tenentes. 2) Verg. Georg. II, 5, 30 : Velocis iaculi certamina ponit in ulmo. 3) Livius Papirius Cursorról mondja IX. 16, 13 : Victorem cursu omnium aetatis suae fuisse ferunt. Különben ö kiváló testalkattal birt a rómaiak között : invicti ad laboréin corporis. A kélübbi korra mondja Vegetius, I, 9 ; Sed et cursu praecipue adsueíaciendi sunt iuniores, ut maiore impetu in hostem procurrant, ut loca oportuna celeriter, cum usus advenerit, occupent vei adversariis idem facere volentibus praeoccupent, ut ad explorandum alacriter pergant alacrius redeant, ut fugientium facilius terga comprehendant. 4) Veget. I, 9: Ad saltum etiam, quo vei fossae transiliuntur vei impediens aliqua altitudo superatur, exercendus est . . . Seneea ep. XV : azon sok idővesztegetés ellen kel ki, melyet a testgyakorlás igényel és panaszkodik az abból szármozó szellemi eltompulás miatt . . . Azután folytatja: Sunt exercitationes et faciles et breves — cursus et saltus vel ille, qui corpus in altuin levât, vel ille, qui in longum mittit, vel ille, ut ita dicam saliaris aut — fullonins. Érti a tripudiu m-ot, mely ngrálást jelent a hely megváltoztatása nélkül. 5) Verg. Georg II, 531 : Corporaque agresti nudant praedura palaestra. — És Aen. III, 281 : Exercent patrias oleo labente palaestras. f i) Plutarck. Cato mai. 20 : ipse exercuit, non modo in iaculo mittendo, depugua» dove in armis et equitando sed et p u g n o cominus inferendo . ^
