Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
104 ebéd után szokott egyet inni ; de lassanként megszokta hosszú vendégségeket tartani és nem ritkán reggelig időzni az asztal mellet. Barátai mentegették e tettei miatt, mert egész nap fáradhatatlanul foglalkozott kormány ügyekkel s igy csak az éjnek idején élvezhetett szórakozást jó barátainak kellemes társaságában. x) Midőn M e m m i u s Censor egy társaságban gáncsolólag mondotta Catoról, hogy egész éjeket képes ivás közt tölteni, Cicero vállalkozott mentegetésére, válaszolva a Censornak: Legalább nem mondhatod róla, hogy egész napokat kockajáték mellett tölt! De ezen, már magában gyenge védelem minden erejét elveszti, ha igaz, hogy Cato még le is részegedett. Caesar ugyanis beszéli, hogy Catót egyszer néhány szegényebb sorsú polgár ember, midőn korán reggel néhány előkelő rómainál a reggeli tisztelgést akarták megtenni, egy szegletház előtt ittas állapotban találta, mire ezek maguk restelvén a dolgot leginkább, arcát betakarták. Ugy tetszett nekik, mintha nem ők Catót, hanem ez őket találta volna ily állapotban: Putares, non ab illis Catonem, sed illos a Catone deprehensos (Plin. epist. III, 12). Plinius erre amaz alapos megjegyzést teszi, hogy Caesar ellensége ezen tettének felemlitésével őt ugyan kisebbítette, de dicsérte is: Potuitne plus auctoritatis tribui Catoni, quam si ebrius quoque tarn venerabilis erat ? Mindemellett bizonyos, hogy e bűnös tett oly egyén méltóságát, minő Cato volt, igen sötétes szinben képes feltüntetni. Valóban, szerencsétlen gondolat volt Seneca 2) részéről egy a jó erkölcsökkel ellenkező tettnél a túlságosan magasztalónak szerepét magára vállalni és állitani, hogy előbb lehetne a részegség bűnét erénynek mondani, mint Catót bűnösnek feltüntetni: Catoni ebrietas obiectaest: facilius efficiet, quisquis obiecerit, hoc crimen honestum, quam turpem Catonem. Ezek után még egy rövid vitszapillantás a főétkezésre ! Ezt is, hasonló módon mint megkezdették, libatio-xal és imák közt végezték a rómaiak. Jó kívánságokat mondtak a háziúr jóléteért, s az alatt ittak egészségére; a császárok uralkodása alatt pedig ezek egészségére is. E bucsúköszöntőt a jó Genius poharának nevezték, poeulum boni Genii, melynél éljent is, vivas, kiáltottak. Erre azután ismét megmosták kezeiket, és a vendégség véget ért! Búcsúzáskor a háziúr vendégei között kiosztogatta az ajándékokat, apophoreta, melyekről még két különös példát akarok felhozni: ezek közül az első rettentő és kegyetlen volt, a második pedig rendkívüli pazarfényröl tanúskodik. Az első D o m i t i á n császár ajándéka volt. Egy alkalommal ugyanis, midőn a dákok feletti diadalmenetét ünnepié, kiket azonban le nem győzött, az előkelőbb tanácsosokat és lovagokat hivá meg asztalához. Ezeket pedig oly ebédlő terembe vezetteté, mely teljesen fekete szönj'egekkel volt bevonva, még az ebédlöpamlagok is feketére voltak bevonva s vánkosok nélkül kellett azokon a vendégeknek feküdniök! Alig hogy lefeküdtek, mindenki egy "kis oszlopot vett észre maga előtt, hasonlót azokhoz, mex) Cato vino laxbat animum, curis publicis fatigatum. Senec. de trauquill, animi 51. 2) De tranquillitate animi 15.
