Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

ioo került Thales-hez, ki most a delphi-beli Apollónak küldötte ezen fölirással : Thaïes, Examias fia Müetusból, Apollónak szenteli e poharat, melyre kétszer találtatott érdemesnek. E tetteik miatt sokan a liét görög bölcset igen becsmerelték : és épen ama vendég gúnyolódása Periander-asztalánál ide vonatkozik. Azt mondják, hogy a bölcsek ép ugy hízelegtek akkor egymásnak, mint hízelegni szoktak ravasz udvari emberek, kik dicsérnek, hogy dicsértessenek : ennek reménye nélkül pedig, mint azt utálatos jellemök magával hozná, mindenkor csak becsmérelnének. Mások következőleg beszélik el e dolgot. Midőn egykor néhány halász Cos szigetén hálóját a tengerbe vetette, Miletus városából épen polgárok jöttek ama vidékre és az első fogást még a vízben vették meg a halászoktól. Felhuzatván pedig a háló, mindnyájok csodálkozására egy roppant sulyu és nagy értékű háromlábú asztalt aranyból találtak a hálóbau, ugyanazt, mely Helenáé volt, ki hihetőleg e helyen dobta azt a tengerbe, midőn Paris halála után férjét Menelaust ismét követni kellett hazájába. E fölött már most nagy versengés támadott a halászok és a vevők között. Az elsők ugyanis azt vitatták, hogy ők csak a halakat adták el előre, melyeket hálóval fogandanak ; az utóbbiak azonban, mert kivételt nem tettek, a kétértelműséget saját hasznukra magyarázni törekedtek. Mig végre az egész ügyet a nép elé vitték, s bizonyára véres jelenetek következtek volna, lia csak Delphi jósdája, melyet eközben megkérdeztek, azt nem válaszolja, hogy az asztal a legbölcsebbnek adassék Görögországban. Először tehát megkapta Thaïes : ez Bias-nak küldötte ; ez Pittacus-nak ; ez Solon-n-ák ; ez Cleobulus-nak ; ez Myson-nak ; ez Chilo-n&k, és Cliilo ismét Thalesnek küldötte, ki azt Apollónak felajánlotta. Ebéd (cena) után közönségesen még egy kis étkezés, vacsora szokott következni, melyet comissatio-nak neveztek, mely szó a görög „komos"ból származik, a mi víg és zajongó donibérozást és avval összekötött vendégeskedést jelent. Szokásban volt ugyanis a rómaiaknál, vendégeskedés után ének, zene s több efféle mellett az utcán dombérozni s azután a társaságnak egyik vagy másik tagjához betérve a lakmározást folytatni. De igen gyakran ugyanazon háznál, hol a cena volt, egy más helyiségbe vonulva nem ritkán az egész éjjelt evés-ivás közt töltötték. Kétségtelen, hogy már a cena kezdetén kezdtek bort felhordani a vendégeknek, és kívánság szerint többször is ihattak, de általában véve mégis csak igen mértékletesen,történt az, mert az ivás a száj Ízlését a finom ételek iránt eltompítja: a valódi ivás a comissatio-nál volt. Ily összejöveteleknél az ivás more graeco szokott történni

1), vagyis bizonyos vezényszó szerint

2) mely alkalommal egyszersmind koszorúkat és kenőcsöket kaptak a vendégek unguenta et Coronas acceperunt. Corn. Xepos Agesilausról, kinek egyszerű életmódját dicséri, azt mondja, hogy a neki felajánlott 1) Cic. in Verr. 1, 26, 66: Maturé veniunt: discumbitnr. Fit sermo inter eos et invitatio, ut graeco uiorc biberetur. 2) Cic. Tusc. 5, 41, 118: Mihi quidem in vita servanea videtu illa lex, quae in graecorum conviviis obtinetur: aut bibat, inquit, aut abeat,