Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
99 . . . Xeque enim loculis comitantibus itur Ad casum tabulae ; posita sed luditur arca. Proelia quanta illic dispensatore videbis Armigero ! Simplexne fur or, sestertia centum Perdere et horrenti tunicam non reddere servo ? Komoly és okos embereknél azonban a játék csak ártatlan mulatságul szolgált, mely felüdülés volt. A természet ugyanis, mondja Cicero (de off. I, 29). becsületes és komoly magaviseletet kiván tőlünk és oly foglalkozásokat ró reánk, melyek komolyabbak a játék- és mulatságnál ! Nem mintha a játék soha sem volna megengedve, hanem hogy csak ugy éljünk avval, mint az álommal vagy más szükséges felüdüléssel, és nem előbb, mint komoly foglalkozásainknak megfeleltünk. Továbbá óvakodni kell minden heveskedéstől, szóval mindattól, mi derék férfiakhoz nem illik. Mert lia gyermekeknek sem engedhetünk meg más játékokat, mint csak olyanokat, melyek az illem szabályaival nem ellenkeznek : mennyire kell nekünk törekedni az után, hogy a tisztesség határain tul ne lépjünk. Neque enim ita generati a natura sumus, ut ad luduni . . . facti esse videamur : sed ad severitatem potius, et ad quaedam studia graviora at.que maiora. — Ludo autem . . . uti quidem licet: sed sicut somno et quietibus ceteris, tum cum gravibus seriisque rebus satisfecerimus : Ut enim pueris non omnem ludendi licentiam damus, sed eani, quae ab honestis actionibus non sit aliéna,' sic in ipso (ludo) aliquod probi ingenii lumen eluceat. Ilv kedvtöltések közepette a vendégek egymásnak, jó barátjaiknak és egyéb kedvelt egyéneknek egészségére szoktak iddogálni. Ismeretesek már ezen egészségivásra szolgáló szólások : pr opino tibi, bene tibi, bene Uli, hefte tali stb. Poharakat is szoktak felköszöntem, midőn aztán az ivópohár kézről kézre járta — az elsőtől az utolsóig. E szokás, mint sok egyéb a görögöktől származott át a rómaiakhoz, mint ez Athenaeus és P u 11 u x Írókból kitűnik, hol mondatik, hogy körben és bujdosó poharat ittak. Plutarchus pedig, in convivio septem sapientum, következő dolgot beszél el. Midőn egykor a hét görögbölcs sok más vendéggel Periandernek, J) ki szintén egyike volt a hét bölcseknek, asztalához vala hivatalos, Periander, mint háziúr egy felköszöntőt mondott. Mivel pedig pohara Chilo, Bias és Thalesnál kissé tovább időzött, keserű gunynyal jegyzé meg a vendégek egyike : Ezek a bölcs urak Periander poharával tán ugy akarnak elbánni, mint egykor Batliykles-ével : mert szándékosan adják egymásnak, hogy hozzánk ne juthasson. Eme Bathykles ugyanis ki igen drága ivóedényt örökölt, ezt Görögország legbölcsebb fiának akará oda ajándékozni. Parancsára tehát Tliales-hoz vitték, ez azonban egy másikhoz vitte, ez ismét egy harmadikhoz — és igy tovább: 2) Miután egyik sem fogadta el, ismét visszax) Periander, korinthusi király volt. 2) Némely szerző állitása szerint épen e körülmény szolgált volna okul arra, hogy e hét görög kiválóan hét bölcsnek nevezteték. 8*
