Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1890

7 kötelességet teljesített. A lovagok példája, a tornajátékok szemlélése, a mindkét nemből összesereglett fiatalság társasága a legjobb iskola volt a lovagias magaviselet elsajátítására; korán választottak maguknak eszményképet, kire összes érzelmeiket, cselekedeteiket vonatkoztatták, s ez lett életük vezércsillaga. Ezen eszményi szerelem, táplálva az akadályoktól é> a-képzelem folytonos reáirányitásától, valóságos imádattá lett. Mikor az ifjú megerősödött (14, 15 éves korában) fegyverhordozó lett. Résztvehetetett a lovagjátékokban, de a csatában nem. Urát, ha csatába ment, elkísérte, vitte és átnyújtotta fegyvereit, de a viadalt csak szemlélte: ez volt a fiatal ember vitézi, harczi iskolája. Ez után következett a lovaggá-avatás. Az apród erre a rég várt fontos szertartásra ima és böjt által készült, s a felavatás előtti éjt virasztva tölté. A felavatandó, reggel, kíséretével a templomba ment, hol a megállapított szertartásokon

1) ment keresztül, hűséget, igazságosságot, szótartást, a vallás védelmét, a hölgyek tiszteletét és az ügyefogyottak védelmét fogadta meg. A lovaggáa-vatás rendesen nagy egyházi vagy világi ünnepségek alkalmával történt, utána meg tornajáték következett. Ez ünnepségek előtt heroldok mentek szét öszszehivni a lovagokat, hogv küzdjenek a kitűzött díjért, vagy hogy választottjuk előtt magukat kitüntessék s ez által méltókká legyenek azok szerelmére. A győzők nagy fénynyel vonultak a várúr palotájába, tetteiket feljegyezték, a vándordalnokok meg énekekbe foglalták. A lovagregények oly nagy fontosságot tulajdonítanak e játékoknak, hogy azok leírása jó negyed részét képezi valamennyi lovagregénynek. Valamint e tornajátékokban a kitüntetés legfőbb indító oka a választottnak való tettszés volt, ugy a csatában is ennek emléke tüzelte a lovagot hősi tettekre, s rajta volt, hogy ezeknek híre hölgye fülébe jusson. Sokszor a lovag kalandot keresve járt országról országra; felkeresték a hitetlenek csapatait, hogy velők a vallás érdekében harczoljanak ; felkeresték a hírneves küzdőket, hogy velők megmérkőzzenek, sőt útközben is, ha lovaggal találkoztak, azt viadalra szólították. Az ilyen kobor lovagot szívesen látták vendégül a csendes kolostorok és várak, kivált ha a hírnevesebbek közé tartozott, de akkor is, ha ismeretlen maradt és álnév alatt mutatta be magát : Fekete lovag, Fehérpaizsos stb. Ez a koborlás sokszor nem volt céltalan, mert a lovag útjában néha találkozott méltatlanul szenvedőkkel, rágalmazott ártatlansággal, azok megszabadítása, ezek kitisztázása érdekében lelkesülten villogd tatta kardját. ') A szertartások a népek és körülmények szerint különfélék voltak. Egyes kérdésekre kellett felelnie, hogy miért lesz lovaggá? Isten, vallás és lovagság dicsőségéért. Ezután felöltöztették lovagruhába és a felavató Isten Szt. György es Mihály nevében, három ütéssel a vállán lovaggá tette.