Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1890
5 jecltek el. E mesék a hires Geoffry Monmauth-féle (Monmauthi Gottfried, walesi benczés) krónikában össze is vannak gyűjtve, mely forrásul szolgálhatott a lovagregényeknek. E két vélemény szépen összeegyeztethető. A lovagregényekben szintúgy megtalálhatók az éjszaki, mint a déli képzelet-szülte mesés vonások. III. A breton elméletet Leyden fejtegeti a Complaynt of Scotland bevezetésében. E szerint a szászok elől Armoricaba menekült britteknél találhatók meg először a lovagregények elemei, kik szívósan ragaszkodtak uj hazájukban is a régi hagyományokhoz, kiknél legkorábban megtalálhatók az Arthurra és lovagjaira vonatkozó mondák. IV. A klassikus elmélet a klassikus mondák átalakult maradványait. látja a lovagregényekben. A mithoszi hősök és lovagok származása, Hercules és a lovagok hőstettei, Calvpso, Circe, Andromeda, és Polyphemuá. mesés története sokszor ismétlődik a lovagregénvekben. Ritson 1) mind a négy elméletet elveti s a babonás gondolkodás módban keresi a lovagregények forrását. Ezen elméletek kizárólagosan véve nem fejtik meg a kérdést ; mindegyik mond valami igazat, mert e lovagregényekben ép ugv találkozunk gót és arab nyomokkal, mint klassikus hagyományokkal és babonás felfogással, s még ezekhez kell számitanunk a költő képzelő tehetségét a keresztény eszmék befolyásával: mindezek együttes közrehatása alkotja meg a romantikus világot. De még ezzel nincs megfejtve azon kérdés, hogy a lovagság szelleme hogyan jutott a románba? A klassikus elmélet védői megtalálják e szellemet már az ó korban. Hector, Hercules, Theseus, Achilles képe némely vonásokban a középkor paladinjait tüntetik elénk ; a szeretet és barátság képviselői Achilles és Patroclus, Theseus és Pyrithoos megfelelnek Brandimar és Rolandnak; a hadi tettek megéneklői (Linos és Orpheus) mintegy ókori troubadourok ; Calvpso, az ármányos Circe, a vad Medea a középkori Armida, Morgana és Alcina. Ez egyezés csak látszólagos. Mennyi különbséget találunk ezen alakok között! Ezen ó-kori hősök oly tetteket követnek el, melyek a keresztény lovagok érzelmeivel össze nem férnek : Hector fut Achilles dardája előt ; Achilles visszaóhajt ja az életet akár mint a legutolsó ember ; a nők meg jobbára rabszolgálók összehasonlítva a lovagvilág asszonyaival. A római életben találunk ugyan nemeslelkiiségre, bátorságra, rendületlen becsületességre, de tulajdonképpeni lovagiasságra nem. Seneca beszéli, hogy Lentulus a szónokló Catonak szeme közé köp 2) ; Ritson. Ancient eng. metr. rom. London, 1870 I. p. XIX. 2) De ira. III. 38.
