Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

6 jobb szemünkkel fixirozzuk, balszemünket pedig becsukjuk; ha most a könyvet lassan ide s tova mozgatjuk, akadni fogunk oly helyzetre, a melyben a nagy fehér kör teljesen eltűnik. Megjegyzendő, hogy jobb szemünkkel merően kell nézni a kis keresztre, mert különben a kísérlet nem sikerül. A fehér körnek eltűnését az illető helyzetben az okozza, hogy képe a vakfoltra esik, mely a fénybehatások iránt érzéketlen. Ha azonban mindkét szemünket kinyitjuk s úgy nézünk a kis keresztre, a kör eltűnni nem fog, mert a kör képe mind a két szem vakfoltjára egy időben nem eshetik. A reczehártya felszínén véredények ágaznak szét; csak egy folt áll szabadon, s ez a sárga folt. Ezen véredények, ha sugár jön a szembe, az alattuk álló rétegre árnyékot vetnek, mit azonban rendes körülmények között nem veszünk észre, mert több oldalról jővén a fénysugár, a vétett árnyék elmosódik ; de van mód rá, hogy kiki szemlélhesse kifelé, szeme elé vetítve azon árnyékokat, melyeket a véredények okoznak ; s hogy láthassa a sárga foltnak megfelelő helyet, vagyis azon helyet, hol semmi árnyéknak nyoma nincs. Az eljárás e végből a következő : Este felé egy sötét fallal szemben helyet foglalunk s gyertyát véve kezünkbe, azt szemünk előtt ide s tova mozgatjuk, mi közben szemünkkel folytonosan a sötét falra nézünk." Néhányszori ide s tova mozdítás után a látás tere vöröses szinü lesz s át leend szelve fekete, ágas-bogas alakokkal (Purkinje alakjai); ezen fekete ágak nem egyebek, mint a véredények kifelé vetített árnyékai, láthatjuk továbbá a sárga foltnak megfelelő helyet is, s ez azon hely leend, hol fekete ágak nincsenek. Ezen jelenség magyarázata a következő: Ha a ^ , világító pont «a»-ban van (4. ábra), képe a reczehártyán , \ //^ «b»-be fog esni; a világító pontnak ezen «b» képe egy \ \ // új fényforrást képez, s ha van «v»-ben véredény, annak \A // árnyéka «c»-re fog esni. Ámde a reczehártya a «c»-ben felfogott képet az optikai centrumon »k» keresztül kifelé / ^y^S-^ \ veti *d»-be, minek következtében az árnyékot ,szemünk ( // \\ ) előtt látjuk; ha a gyertya «a»-ból «a^-be ér, a kép \// Jv^' «b»-böl «b'^-be jut, a véredény árnyéka pedig «c'^-be; c' +^o ^^b a reczehártya a képet ismét kifelé vetítvén-, az árnyékot 4 «d'a-ben fogjuk látni; tehát az árnyék ugyanazt a mozgási irányt követi, mint a fényforrás ; ha a gyertyát nem mozgatjuk, hanem egy helyen állva hagyjuk, az alakok eltűnnek, mert a reczehártya megfelelő részének érzékenysége az állandó behatás következtében eltompul. A hármas burok által képezett szemgolyó belsejét három átlátszó anyag tölti be; úgymint: a viznedv, a kristály-lencse és az üveg-nedv. A viznedv tiszta vizszerü folyadék, mely a szaruhártya és a szivárványhártya között van. A kristálylencse kettős domborodással biró lencse, melynek domborodása a hátsórészen jóval nagyobb mint az előrészen. Az élőszem lencséje tiszta s átlátszó mint a kqgtály. A kristálylencse a szembe jövő sugarakat ép úgy töri meg, miként a közönséges üveglencse; minek következtében a tárgynak a képe a reczehártyán