Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

23 öltözködve őket megengesztelni és ügyvédeik ékes szólásával védelmezni törekedtek. Ilyféle jógügyek hiányában, mi különben mióta a római állam nagyszámú provinciákkal rendelkezett, nagyon ritkán történt, mégis szokásban volt a napnak harmadik, negyedik és ötödik óráját a fórumon tölteni, mely körülmény oly tisztviselőkre nézve bizonyára nem volt előnyös, kik hivatalbeli teendők teljesitésében nem voltak pontosak és feddhetetlenek. Ide járul még, hogy semmiféle törvény sem korlátolta a forumon tartózkodókat abban, hogy szabadon beszélhessék meg tisztviselőik magukviseletét. A szabadság ama napjaiban csak tetteiért, nem pedig szavaiért is volt felelős valaki. —r Csak Tiberius bátorkodott legelőször kormányellenes beszédek miatt valakit gonosztevő gyanánt büntetni. E zsarnok uralkodó, körülvétetve a hizelgők egész serege által, mindinkább gyanakodóvá lön és minden kiejtett szónak fontos nyomatékot tudott kölcsönözni. Nem csak borozgatás közben kiejtett minden szó lön az uralkodónak elárulva, hanem minden tréfa, vidám ötlet és elmés szó, mely a forumon vagy bárhol valamely vendégség alkalmával szabadabban és vigyáztalanul kiejteték, súlyos vétségek sorába tartozott. Sőt még a legtitkosb gondolatok rejtélyeibe is behatolni törekedtek, minek azután nem ritkán következménye volt, hogy valamely polgár kinos vád alá helyeztetett anélkül, hogy valami roszat szólt, vagy tett volna. Végre a dolog már odáig jutott, miszerint halálbüntetésre méltó tett volt, ha egy római polgár rabszolgáját a császár képszobra előtt megfenyitteté, ily helyen valaki esetleg ruhát váltott, vagy a császár képével ellátott érmet vagy valamely drágakövet, egy az uralkodó szemében kevésbé tisztes helyen, magánál tartott. A városi ügyeknek a forumon való letárgyalása után, a provinciákat illető tudósitások kerültek szőnyegre. E tárgyalásokon is nem csekélyebb részvéttel voltak jelen a rómaiak ; mivel a provinciák a polgároknak nem csak mintegy örökségét képezték, miután azok helytartói ott nagy gazdagságot szereztek maguknak: hanem mivel nagyszámú római lovagoknak tartózkodási helyekül is szolgáltak, kereskedéssel foglalkozván ott, mely körülmény az államnak és egyes polgárainak is kiváló előnyére volt. Horácz a legnagyobb kellemetlenségek közé számitja ama folytonos zaklattatást, melynek a városban az uton-utfélen kérdezősködők részéről kitéve volt, miért is sóhajtva vágy a falusi birtokán töltendő békés élet kellemei után : „Ha időközönként valamely komor hir, úgymond, kezd a piaczou elterjedni, bárkivel találkozzam is, azt kérdezi tőlem, mi újság, kedves Horáczom? Igaz, mit a Dákokról hallani, mert hisz te naponként beszélsz a császárral és Maecenással ? OdaadjaAugustus a katonáknak a nekik igért földeket Siciliában vagy Italiában ? — És esküdjem bár, hogy mindezekről mit sem tudok, még sem hiszi azt nekem senki sem, hanem inkább csodálkoznak mély titoktartásom fölött. így folynak napjaim a városban ! Ily körülmények közt hányszor sóhajtok fel lelkemben : Oh, te kedves falusi birtokom ! Mikor láthatlak ismét valahára, mikor leszek ismét oly szerencsés megszabadulni a városi zajtól és annak minden kellemetlenségeitől, a mikor majd a régiek müveinek