Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

13 imádkozzanak : „Vigyázzatok tehát — úgymond — mert nem tudjátok, mikor jő el a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakas-szókor vagy reggel : hogy midőn hirtelen eljövend, ne találjon titeket alva." Ha az ó-szövetségi Szentírás csak három éji szakról tesz említést, ez onnan van, mert a zsidók az éjt csak három örszakra szokták felosztani. Csak későbben vették át a rómaiaktól a szokást az éjt négy részre osztani fel : valamint a napnak és éjnek 12 órára való felosztását szintén a rómaiktól tanulták. „Nemde tizenkettő a nap órája ?" így szól Krisztus Urunk sz. Jánosnál (11, 9.) az ő tanítványaihoz. A zsidók is tehát 4 részre vagy negyedre osztották a nap óráit : minélfogva az újszövetségben is néha ilj

T negyed rész értendő egy óra alatt. Hasonló értelemben veszi az órákat legtöbb magyarázó sz. Máté evangéliumában (20.) a szöllőmUvesekről szóló példabeszédben. Ily módon egyenlíthetjük ki sz. Jánosnál — 9, 14 — azon helyet, hol mondatik, hogy Pilátus Jézust „hat óra tájban" Ítélte halálra, sz. Márknál —• 15, 25 — előforduló azon szöveggel, mely szerint Krisztus Urunkat a zsidók három órakor feszitették keresztre. Az első helyen tehát rendes órákat kell értenünk, az utóbbin azonban a nap harmadik szakának vagy negyedének harmadik órája értendő, mely t. i. a hatodik óra végétől a kilenczedikig terjedt : miután ennyi idő telt el Krisztus Urunknak keresztre feszítésénél, kit hat órakor — a mi időszámításnak szerint déli 12 órakor — szegeztek keresztfára és kilencz órakor — vagy mint mi beszélünk délután 3 órakor — adta ki szent lelkét. Az órák eme kétféle nemének megkülönböztetésére nevezték a zsidók az órákat napiaknak és ima-vagy templomóráknak ; mert imáik végzésére naponként háromszor mentek fel a templomba : reggel és este *) ugyanis a mindennapi áldozatok megtételére, és délben.

2) E három imaidő pedig épen azon órákra esett, melyekkel a nap negyedei megkezdődtek, vagyis a mi számitásunk szerint reggeli kilencz, déli tizenkét és délutáni három órára (Tertia, Sexta, Nona).

3) Az apostolok cselekedetében (3, 1.) olvassuk, hogy Péter és János fölmenének a imádság kilenczeilik órájára, mely a mi délutáni három óránk volt. A rómaiak erkölcseinek e rövid vázolatja után áttérhetünk annak leírására, hogy mi vala közönséges foglalkozásuk a mindennapi életben ? Hogy kérdésem megoldása lehetetlenné ne váljék, előzetesen figyelmeztetnem kell a emberi hajlamok külöuféleségeire, melyek után az emberek legnagyobb részt indulni szoktak, eme ismeretes vers szerint : Mille hoininum species et rerum discolor usus : Velle suum euique est, nec voto vivitur uno. Lehetetlen tehát e helyen oly elvakult férfiak mindennapi életéről emlékezni. kik jövőjüket minden komolyabb megfontolása nélkül, egyedül nem') L. ap. csel. 2, 15. 2) L. ap. csel. 10, 9. 3) Az egyház innen kölcsönözte a zsolozsma időszakokat, és szintén három főidőszakot rendelt, t. i. a hajnali időt (Matutinuvn és Laudes), a középidőt (a horák : Prima, Tertia, Sexta. Nona) és az esteli időt (Vesperae és Completorium).