Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

Í9 tur .... nam error circa creaturas redundat in falsam de Deo scientiam et hominum mentes a Deo abducit." Summ. c. Gent.*) Majdnem azt hihetné az ember, hogy az egyháztanító a mi korunk atheistikus természettudományát tartja szem előtt. Hisz minden mondása ráillik erre, mert az istentelen világnézlet a természet hamis felfogására támaszkodva, Isten felőli téves fogalmakra, istentelenségre, az ember lealacsonyitására vezet; akkoron pedig még sejtelme se lehetett arról, hogy mennyire áll ez az úgynevezett majomelmélet felöl. Mindebből elvitázhatatlanul az derül ki, hogy a vallásos világnézlet a természetnek tudományos megértését elvileg nem mint előtte valami idegent vagy közömbösét szemléli. Soha, de soha önmagához hűtlen nem lehet azért, hogy holmi boszantó civódásokat elkerüljön, soha, de soha az elválás princípiumát el nem ismerheti. És ezzel úgy látszik az egyenetlenség üszke el van dobva. Mert a vallásos és tudományos világnézletnek érintkezési pontja szükséges, mert azon anyagi objectum, melyre a vallás igényt tart, mely fölött Ítél, és az, melyet a tudomány magának kizárólag tulajdonit, egy és ugyanaz. Ámde a kétféle felfogás különbözősége, mely nagyon is jelentékeny, már is felötlik, és abban nyilvánul, hogy bizonyos irány a természetet, mint az ő tulajdonát kizárólagas módon igénybe veszi azon kijelentéssel, hogy más tekintélynek semmi beleszólása. A vallásos világnézletet röviden mint jogosulatlan és ellenséges hatalmat egyszer mindenkorra kizárja. Ezen kizárólagosság minden esetre gyanús és egy rossz tudományos lelkiismeretnek jele, mely ügyének rendezettségében nem bizik egészen, és azért másnak fölülvizsgálatát kikéri. Egészen máskép áll a dolog a vallásos világnézlettel ; nála ezen egyoldalúság nem létezik; ő nem utasítja vissza a tudományt mint tolakodót és alkalmatlan vizsgálót az ő tárgyának teréről, hanem elég biztos és nagynak érzi magát, hogy még egy másikat tűrjön meg maga mellett ama megmérhetetlen mezőn, mely a vizsgáló emberi szellem előtt feltárul, és melynek megművelésére soha sem sok a kéz. Innét van az, hogy a vallásos világnézlet a természet körében eszközölt exact kutatásnak principiumát és módszerét egészen nyiltan és határozottan nemcsak elismeri, hanem azt, a mennyiben a világproblémának rationalis megoldását is jogosultnak tekinti és meg is kisérlette, egyenesen magába zárja, és ez az, ami a felvett kérdésnek elvi megoldását szolgáltatja. A világ a vallásnak és tudománynak közös tárgya. Azonban mégis szorgos különbséget kell tenni, mert csak anyagi tekintetben közös, alaki tekintetben épen nem ; a mennyiben a vallás a világot *) »Látszik tehát, hogy téves azoknak véleménye, kik azt állítják, hogy nem érinti a hit igazságát az, váljon mit gondol kiki a teremtményekről, föltéve, hogy az Istenről helyeseu vélekedik .... mert a teremtmények értelmezéséhen elkövetett hiba Isten felöl is hamis felfogásba megy át, és az emberek elméit Istentől eltántorítja.*