Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

10 talán az atmospliaera víztartalma lehet oka azon tüneménynek, hogy a kísérletek külömböző eredményeket mutatnak fel Y Már most a vízgőz, vagy a párák vagy vizcseppek-e azok, melyek a nap sötét hőjének egy részét a földre jutásban gátolják ? Magnus és Tyndall a kísérletek egész sorát eszközölték, hogy a vízgőz sugárátbocsátó képességét meghatározzák. A kísérletek nem vezettek eredményre. — Magnus ugyanis számos és a legkülömbözőbb módon véghez vitt kísérletei nyomán a már előbb is ismeretes eredményre jutott, mely szerint a diathermanitást illetőleg a nedves és száraz levegő lényegesen nem kiilömböznek egymástól és hogy csak a vizpárákká sűrített vízgőz képes az áthaladó hősugarakat nagyobb mérvben elnyelni. Tyndall ellenben azt hiszi, szinte kísérletei nyomán, hogy a nedves levegő condensatio előtt is már jóval nagyobb hőelnyelő képességgel bír, mint a száraz levegő. Magnus azonban joggal következteti, hogy a cső falai visszaverő képességének megváltozására (a megvizsgálandó levegő zárt csövekben lőn a sugárzó hő hatásának kitéve) a megsüritett és a szem által észre nem vehető vizgőz nagy hatással volt és ez okozta a külömbséget az ő és Tyndall kísérleteinek eredménye között, és hogy London füstös és kevésbé átlátszó levegője is befolyásolta Tyndall kísérleteit. Garibaldi kísérletei is valószínűleg hasonló hibában szenvednek ; szerinte ugyanis a vizgőz a sugárzó hő 94 százalékát képes elnyelni. Mindezen kísérletek biztos eredménye gyanánt tekinthető ama tény, mely szerint a ködhólyagocskákká összesűrített vizgőz a rajta áthatoló napsugarak hőjét nagy mértékben nyeli el, és ez képezi alapját és okát annak, hogy a spectrum hőmaximumának meghatározásában külömbözetek merülnek fel. Az e tárgyra vonatkozó összes kísérleteknél az atmospliaera absorptiója főképen a sötét hősugarakra van hatással ; ha világító sugarat nyel el a levegő ugy mind a fény mind a hő ugyanazon mértékben csökken. így Desains azt találta, hogy a megfigyelő állásának magasságával, azaz a napsugarak világosságával, a hőhatás is arányosan növekedik. A Rigin és Lucern-ben eszközölt megfigyelésekből kitűnt, hogy a nap hősugarai 1450 méter légkörön haladván keresztül 17*1 százalékot vesztettek hőhatásukból. Mindazok kik a fényintensitás kérdésével foglalkoztak arra a tapasztalatra jöttek, hogy a nap világító sugaraiban mind a fényre mind a hőre nézve hasonló az absorptio bármely közegen hatoltak is azok keresztül. így tudjuk, hogy a flintüveg és a kősóhasáb a színkép világos részeiben ugyanazon hőfokot mutatják. Be van továbbá bizonyítva, hogy bizonyos anyagok, melyek a színkép bizonyos színeit elnyelik, a fénysugarakkal egyetemben a hősugarakat is kioltják. Azon sugarai a színképnek, melyek egy bizonyos oldaton hatoltak keresztül és az oldat színénél fogva keveset vesztettek fényben, szinte a legkisebb hőveszteséget is mutatják. A kénsavas vasoxydul zöldes oldatai a hőveszteség minimumát a színkép zöld részében mutatják, tehát azon részében, a hol a zöld oldat a fénysugarakat legkevésbé nyeli el. A sötétebb sugarak nembülömben a vörösek és sárgák nagyrészt elnyeletnek. Melloni is észlelte"*? folyadék csekély hőátbocsátó képességét. Lényeges ok volt az identitási theoria ellen a Melloni által első izben felvetett kérdés : Miért nem látjuk a sötét hősugarakat, ha azokat is ugyan-