Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

63 valamely jóképzettségü fiatal ember, mint a grammatikának keresz­tény magántanítója, igen bőséges jövedelmi forrást szereznete magának (L. Euseb. Hist. eccl. VI, 3.). Nem csoda tehát, ha ugyanazon időtájt, keresztény szülőknek egy másik hires sarjadékát is, sz. Irenaeust < lyoni püspököt, látjuk a pogány költők és philosophusok müveivel igen barátságos viszonyba helyezkedni ; és bizonyára számosabb idevágó példát lehetne még felhozni, ha ez időből származó forrásaink nem hiányoznának. Nagy túlozás azonban azt állítani, hogy az egyház „az üldöztetések szenvedései alatt, tanítókkal, iskolákkal és tanítási mód­szerekkel nem birt." Az azonban igaz, hogy a keresztény grammatikusok száma, a fenlévő szükséglethez képest, elégtételen volt, oly annyira, hogy még maga a szigorú Tertullián (de idololatria, c. 10.) is a szük­ség követelte mentségnek veszi, ha keresztény tanulók pogány gram­matikusok előadását látogatták. A negyedig százaban az irodalmi munkásság, és evvel köl­csönös viszonyban a tudomány utáni törekvés, az egyház keretén belül ennek felszabadulása következtében még az eretnekség veszélyes terje­dése közepette is, örvendetes lendületet nyert. Hogy igy csakhamar keletkeztek nagyszámú keresztény tanítók, kik a pogány classikusok műveinek magyarázatával foglalkozának. eléggé igazolja ama tény, hogy a hitehag}'ott Julián császár egy a keresztény tanítók buzgólkodását meggátoló tilalma által a kereszténység terjedésének végzetes csapást vélt eszközölni. Ha pedig e miatt nazianzi sz. Gergely, a hitehagyott császárnak, egy még a herculesi oszlopokat is meghaladó szégyen-emlék felállítására vállalkozik, 3 7) és egy sz. Ágoston ugyanazon férfiút ezért a keresztényüldözők sorában a tizedik helyre teszi : 3 S) ugy mindez csak világos bizonyságot tesz arról, hogy mily érzékeny csapás volt ama kegyetlen rendelet a mélyen gondolkodó keresztényekre ! A pogány classikusok nagyrabecsüléséről nem csekély mértékben tanúskodik még ama körülmény, hogy az irodalom egyes ágaira tekintettel levő ugyne­ve-zett ..pótoló tudományok," mi által a két Apollinaris a Julian csele által okozott hézagot betölteni iparkodott, csak ideiglenes tekintélynek örvendhettek ; mert a tudományok felszabadulása után azonnal kikü­szöböltettek. 3 9) — A remek-irodalom főiskolái a negyedik és i') Divi Gregorii Xaz. in Jnlianuin imperatorein infaniatrix or. secunda (interprete Bili­baldo Pirckheimhero), finis : „Proinde haec tibi statua a nobis sit locata, Herculeis etiam columnis altior et nianifestior." 3 S) S. Augustini „de civitate Dei" XVIII, 52: „Deiude quid . . . etiam de Juliano . . .? An ipse non est Ecclesiam persecutus, qui Christianos liberales litteras docere ac discere vetuit ? 3 9) V. ö. Socratis Históriáé Ecelesiasticae 1. III. c. 16. „Ceterum lex illa imperatoris Juliani, qua Christianos Graeeorum disciplinis institui vetabat, duos . . . Apollinares . . . multo quam antea illustriores reddidit. Nam cum uterque humaniorum diseiplinarum peritia esset instruetus : páter quidem Grammaticae, filius autem Pihetoricae; ambo plurirnum utilitatis eo tempore Christianis attuierunt. Pater enim, utpote Grammaticam ad Christianae religionis formám composuit, et Moysis libros heroieo carminé interpretatus est. Alios praeterea veteris instrumenti libros, qui historiarum more conscripti sunt, partim dactylico carminé exposuit, 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom