Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883
61 korunkbeli philologusnál, feladata volt tanítványait a görög és római irodalomba bevezetni, a remekirók költői és prózai müveit megmagyarázni és azokat tanítványaival begyakoroltatni. Azonban, micsoda álláspontot foglalt el a legrégibb kereszténység a pogány classikusokkal szemközt, e kérdés ama másikkal fog lényeges megoldást nyerni, valljon az ifjúság oktatására vonatkozó tantervében engedett-e tért azok olvasásának, és esetleg micsoda hasznot várt abból? E kérdés megoldására, a legrégibb történeti alapra támaszkodva, a N. Konstantin előtti korszakot illetőleg csak igen csekély felvilágosítást nyerhetünk. Mig a római birodalom hivatalból pogány volt, és a keresztény vallást erőszakkal elnyomni, sőt időközönként a mártirok vérében elfojtani törekedett, az oktatás-ügy az egyházban csak nehezen fejlődhetett. Az ifjúságot a profán tudományokban képeztetni épen nem volt égető szükség, és ez annál kevésbé vált érezhetővé, minél inkáb tartották magokat távol, részint előítéletből, részint pedig az állami kormányra való tekintetből, a vagyonosabbak és műveltebbek a keresztény vallástól. Leginkább állithatjuk ezt az apostoli atyák korszakáról, vagyis körülbelül a 2-ik század közepéig. Aligha tévedünk, ha azoknak iratait csekélyebb terjedelmök és tisztán vallásos tartalmok miatt, mitsem vonva le megbecsülhetetlen értékökből, egyedül tekintjük az akkori keresztény műveltség kinyomatának. Hogy a keresztények e korban profán tudományokkal foglalkoztak volna, vagy mi több, hogy ily tudományok ápolására iskolákat állítottak volna fel, arról, legalább ezen korszakból, semmi tudomásunk. így már könnyen kiderül oka annak, hogy miért vetették a pogányok a keresztények szemére 3 0) a tudományos műveltség hiányát akkor, mikor Minucius Felix az ő „Octavius"-át irta, anélkül, hogy az iró még csak mégis kisérlette volna emez ellenvetés tényleges alapját megcáfolni. 3 1) Hogy ezen ellenvetés a pogányok részéről még akkor is szokásos volt, midőn az alapját már régóta elvesztette, és hogy még sz. Jeromost (420) is az előbbi kor becsületének megmentésére a „Viri illustres" szerkesztésére kényszeritette, afölött épen nem csodálkozhatunk, ha még eg'y keresztény hitvédiró Lactantius (330 körül) is, előkorának irodalmi működéséről oly méltatlan kevésrebecsüléssel nyilatkozik 3 2). — De jelentékeny haladásról tanúskodik már a N. Konstantin előtti kor második fele. Minél inkább ébreszté fel a kereszténység, arányban terjeszkedésével, a közfigyelmet, minél inkább 3 0) Octavius, c. XII. : Proinde si quid sapientiae vobis, aut vereeundiae est, desinite coeli piagas, et mundi fata et secreta rimari : satis est pro pedibus adspicere , maxime indoctis, impolitis, rudibus, agrestibus ; quibus non est datum intelligere civilia. multo magis denegatum est disserere divina. 3 1) Oct. c. XXXV. : Si vobiscum (nos) Christiani comparemur, quamvis in nonnullis disciplina nostra miuor est, multo tarnen vobis meliores deprehendemur. 3 2) Lact. Iustitutionum lib. V. c. 2: Quia defuerunt apud nostros idonei peritique doctores, qui vehementer, qui acriter errores publicos redarguerent, qui causam omnem veritatis ornate copioseque defenderent, provocavit quosdam haec ipsa penuria, ut auderent scribere coutra ignotam sibi veritatem. 6
