Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

Közlemények a görög- és római remekírók, műveinek olvasásáról. Corruperunt igitur poetica licentia, quod acceperant: vei opinio veritatem per diversa ora sermonesque arvios dissipatam mutavit. Lactant. de beata vita, XXII. Jelen közleményeknek célja nem egyéb, mint az azokat olvasó érettebb gymnasiumi ifjúságnak némi felvilágositást nyújtani az ó-classicus irók olvasása körül felmerülhető gondolatok rendezése-, illetőleg azoknak helyes irányba való tereléséről. Mert tagadhatatlan, hogy a görög és római remekirók céltalan és tervnélküli olvasása nem csak Ízetlen, hanem igen könnyen teljes elidegenülést idézhet elő az avval behatóbban foglalkozni akaró lelkében. Mindenekelőtt a görög és római remekirók szellemi termékeinek olvasásánál nem szabad egy kiváló körülményt szem elől téveszteni, mi nem más bizonyos vallásos érzelemnél, mely irataikon, a tudomány bármily ágaira vonatkozzanak is, végig vonul. Honnan van ez ? Talán valamely különös kiváltság, melyben Isten épen a „bölcs" pogány irókat akarta részesíteni? Korántsem! Mindenkibe, bármily felekezethez tartozzék az

; vagy bármily nemzet gyermeke legyen, bizonyos természeti képességek és igazságok oltvák, melyeket a bölcs Alkotó egy embertől sem vont meg, s melyekkel felruházva lép az ember ez életbe. Isten ugyanis, ki az embert teremté, bizonyos természeti erkölcstörvényt öntött beléje, s evvel egyszersmind észt, melylyel azt felfoghatja, valamint a lelkiismeret névvel felruházott ama tulajdonságot is adta, melynél fogva az ember minden egyes esetben ezen törvénynek tudtára ébred. Kétségkívül bele önté Isten minden emberbe, tehát a pogányba is, kit szintén örök boldogságra teremtett, egyszersmind az örök boldogság utáni vágyat. Tehát épen nem csodálkozhatunk, ha egy pogány emberben is folyton feltalálhatjuk azon buzgó törekvést, mely ezen temészeti vágya kielégítésére irányul, és ha elsajátítva látjuk nála sz. Ágoston eme velős mondata igazságát : „Tenmagad1*