Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1881

4 lehet a nélkül, hog-y egymást megértenék. II. Nyelvük azonossága a két nép könyveiből nem nyomozandó. III. Azonosságot bizonyit a hangok egyforma kiejtése. IV. V. Betű és hangrendszer. VI. VII. Szójárások. VIII. Magyar-lapp szóhasonlitó táblázat. Rokonságnevek. IX. Ragozás, képzés, számnevek. X. Névmások, ragok. XI. Igeragozás, segédige, igeképzés. XII. Tekintélyi érvek. I. A magyarok és lappok nyelve azonos lehet, a nélkül, hogy egymást megértenék. Legerősebb bizonyíték ugyan különböző népek nyelvének egyezésére, ha egyik a másikat megérti ; de ezt a bizonyitékot a magyar és lapp nyelvre vonatkozólag követelni, lehetetlen ; ki mégis ilyest kiván, annak következő két feltevés közöl egyikét vagy másikát kell elfogadni, i. Mindkét nép, ugy a magyar mint a lapp, eredeti nyelvöket 13 század lefolyása alatt, a mióta t. i. elváltak egymástól, minden jelentékeny változtatástól és szójárás-módosulástól megőrizte. Vagy : 2. Ha az eredeti nyelv valamely lényeges változáson ment keresztül a lappoknál, ugyan olyan változást szenvedett a magyaroknát is. Ha ugyanis a lappok eredeti nyelvjárásukon jelentékenyen változtattak, a magyarok meg nem, nyilván való, miért nem értik meg mai nap egymást ; még inkább pedig ha, mint a lappoknál, az eredeti nyelvjárás változott, a magyaroknál szintén, de más módon. Az elsőt a kettő közöl, t. i. hogy 13 századon át mindkét nép megőrizte nyelvét minden jelentékeny változástol. senki el nem fogadhatja, a ki előtt a nyelvek szokásos viszontagságai ismeretesek. Idő folytával megtörténik ugyanis, hogy számos hangok kiejtése módosul, másoknak betűi fölcseréltetnek, áthelyeztetnek, elhagyatnak, némelyek legritkább használat következtében észrevétlenül elmosódnak, elavulnak, mignem tökéletesen elfeledtetnek, helyükbe mások lépnek melyeket sürü használat polgárjoggal ruház föl. Azonfölül nagy változást szokott előidézni a nyelvekben, a csin, választékosság, rövidség után való törekvés, úgyannyira, hogy nem csoda, ha századok múlva azok egészen különböző formát öltenek. A mai német bizonyára alig, vagy épen nem érti meg a régiek könyveit. A régi normannok nyelve annyira elavult, hogy közjogi törvényeiket a régiből a mai beszédre kellett áttenni. Ha még a virágzó nyelvek is ily nagy viszontagságon mennek keresztül, nyelvek, melyeknek fenmaradásához kedvező körülmények : nyilvános élet, Írásbeli közlekedés, könynyomtató intézetek, sőt kőfeliratok járulnak : ugyan mennyi változást kellett szenvednie a lapp nyelvnek, mely egyéb önfentartó eszköz hiján, csupán hagyomány ilag, az azt beszélők által szájról-szájra volt hivatva 13 század folytán az utókorra fenmaradni. Sajnovics meg van ugyan győződve, hogy a lappok és magyarok régi nyelve megváltozott és módosult, és ha e változás a két nép között egyetértőleg történt volna, azaz, ha a mi változtatást eszközöttek a lappok, ugyanazt eszközölték volna a magyarok is : semmi akadály sem volna arra nézve, hogy a mai magyar a mai