Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1881

9 avia (öreganyám), lapp : akko = magyar : ükkö (ük, ik, ike. Kaz. Cod. Erdy Cod.) orphanus, lapp : arves = árva proies ultimo partu édita, lappban ugy, mint a magyarban : vakarts. IX. Névragozás, fokozás, kicsinyítés, számnév-használat egyezés a lapp és magyar nyelvben. Valamint a magyarban ugy a lappban sem észlelhető semmiféle nemi megkülönböztetés, akár névelővel, akár végzet alakjában. * E tekintetben tehát Sajnovics teljes egyezésre talált, hanem igenis zavarba jött, azért, hogy mig a magyarban csak egyes és többes számot ismert, a lapp nyelyvben itt-ott a kettős szám nyomait is észlelhette. Az összehasonlító nyelvtudomány mai álláspontjához képest, az összes ugor nyelvek közül csak a lapp (moaj = mi ketten, doaj = ti ketten, soaj = ők ketten), osztják (iki = öreg, ikigen = két öreg), vogul (lu = ló, Jut = lovak, lui = két ló) nyelvek árulják el a duális kifezésének némi nyomait. De csakhamar megnyugtatta szerzőnket Ganander („Grammatika Lapponica." Stockholm, 1743) könyvében talált azon megjegyzés, hogy : „a duális kifejezése csupán ragozott állapotban fordul elő." — A lapp nyelv esetrágai : Egyes számban: Nom.: különféle. Többes számban: Nom.: —k. Gen. : mint a nom. Gen. : —i. Dat. : —i. Dat. : —di. Accus.:mint a nom. Accus.: —

t. A mellékneveket illetőleg két dolgot kiván tekintetbe vétetni, azok fokozását és a főnevekkel való szerkesztését. Az elsőre, a fokozásra vonatkozólag azt találjuk, hogy az a magyarban akár —abb, akár —

ebb, vagy egyszerűen —bb-ve 1 van kifejezve, szintúgy a lapp nyelvben, pl. : boancla = gazdag, boandáb = gazdagabb kuoras = üres, kuoraseb = üresebb. Finnben a comparativus : —empa, illeszkedéssel —empci, ehhez képest a superlativust is kifejlesztve ugyanitt: —impa ill. —

impä képzőket találunk. A lapp nyelvben ellenben Sajnovics szerint a positivus (alapfoghoz ragasztott —

mus a superlativus képző, tehát : leggazdagabb = bocindamus. Siet azonban megjegyezni, hogy efféle superlativus képzés mellett a lappoknál egy másik mód is észlelhető: az t. i. hogy positivust posi* Budenz J. legújabb értekezésében (Ny. közi. XVI. K. 2. füz.) kimutatja, hogy a grammatikai genus kifejezése nem vált az avval biró nyelveknek valami lényeges hasznukra; eredeti jelentőségét el kellett veszteuiük s a megmaradó alakok csak tarka sokféleséget szültek. Mondhatni, hogy az inkább káros supérfoctatio volt. Egyébiránt a grammatikai genus pl. az árja nyelvekben nincs is teljesen kérésztől vive: nincs meg az 1. és 2. személyü névmásokon, a nőnemnek sok esetben a hímnemmel közös alakja van. Tehát maguk az árja nyelvek sem tulajdonítottak neki elejétől fogva nagy jelentőséget.