Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

11 az udvaron levő kútba lemászott, kéz- és lábujjaival kapaszkodván a téglák közt levő hézagokba. A hideg viz érintése által álmából felkeltetvén, segitségért kiáltott, mire az oda siető szolgák őt egy kötél segitségével a kétból kihúzták. A „Revue Spirituelle" (VII. 160) fölemlíti, hogy Creusot helységben egy holdkóros asszony éjjeli i

1^ órakor egy, a lakasától több száz méternyi távolságban levő nagy gesztenyefára fölmászott s a fának egyik vízszintes ágán hossz'ában kinyujtózva tovább aludt. A nyomában járó emberek ekkor óvatosan levették és fölkeltették. Ha az alvajárót álmából fölébresztik, vagy pedig magától fölébred, igen megijed, elveszti lélekjelenlétét s nem tudja magát egyhamar tájékozni arról, hogy hol van. Azért meredek és életveszélyes helyeken való felébresztés vagy felébredés az alvajáróra balul szokott kiütni. Ilyen szerencsétlen eset fordult elő 1833-ban Dresdában egy holdvilágos éjjelen, a midőn egy holdkóros asszony egy magas ház tetején járkált. Az asszony fölment a háztető élére ; majd a tetőzet élén ís végig menvén, a ház falának lépcsőzetalaku részére támaszkodott, s testének egész felső részével a tátongó mélység fölé hajolt. Ily hajmeresztő helyzetben volt két óráig. Egyszerre elsikoltotta magát, — valószínűleg fölébredt — sa következő pillanatban teste már szétzúzva hevert a kövezeten. Az alvajáró érzékei, a tapintó érzék kivételével, a külbehatások irányában fogékonysággal nem látszanak birni, kivéve azokat, a melyek álmával vonatkozásban állanak. Beszélni az alvajárók nem szoktak; néha azonban oly kérdésekre, a melyek álomképzeteiknek megfelelnek, a választ megadják. Rendszerint ismétlik foglalkozásaikat, mi közben nem csekély pontosságot és ügyességet tanúsítanak. Néha azonban olyasmit is tesznek, mi foglalkozásuk körébe nem esik, mi több, avval ellenkezik. Regretti (Journal encycl.) egy jó módú uri ember holdkóros állapotában inasának tenni valóit végezte. Ágyából fölkelvén, burnótszelencéjéből rendesen egyet szippantott, mielőtt a munkához fogott. Megtették vele több izben, hogy szelencéjébe burnót helyett őrlött kávét öntöttek ; ő azonban ezt soha sem vette észre, s az őrlött kávét is csak úgy használta, mintha burnót lett volna. Essen psychologiájában (pg. 195) egy Gaillard nevü halász esetét hozza fel. Gaillard többször azt tapasztalta, hogy a csónakjához kötött haltartóból a pontyok éjjelenkint eltűntek, noha a haltartó zárján a föltörés semmi nyoma sem volt látható; ő tehát azon hitben volt, hogy a tolvajlás hamis kulcs segitségével történik. Hogy a tolvajt tetten kapja, egy ügyesen készített csapdát állított fel. Örvendve az elmés ötleten, önelégülten és nyugodtan hajtá le fejét este a halász az álomra s nemsokára el is aludt. Azonban, hol ébredt fel? A csapdában, a melyet a megelőző napon készített. A halász holdkóros volt, — a nélkül hogy tudta volna —, s éjjelenként fölkelvén maga bocsátotta szabadon a halakat, a melyeket nappal fogott.