Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1879

n igen nagy befolyással van, tudjuk. Ha az erdőket aestheticai szempontból akarjuk megítélni, akkor minden tekintetbe veendő : az erdőt alkotó fanemek, a fák alakja, az ágak állása a törzshöz, a levél nagysága, alakja, állása. Nézzük ismertebb erdeinket. Az erőteljes, a szél irányában nem egy könnyen hajlangó tölgyerdő óriási alakjaival az erő, a dac fogalmát kelti fel bennünk s azért komoly ünnepélyes csend honol keblünkben, ha szentélyébe lépünk. A fenyvesek viszintesen álló ágaikkal a néhézkesség látszatával bírnak, keskeny tüleveleik pedig oly sürün lepik el az ágakat, hogy a napsugár nem, tud behatolni, azért hatásuk komor, leverő. Hozzájárul még a fenyvesek komorságához ezek csendje, mert az énekes madarák aránylag nagyobb számban keresik a lomberdőket, mint a fenyveseket. De ha nyáron a fenyvesek nem vetélkedhetnek is a lomberdőkkel, télen határozottan az övék az előny, mert midőn minden hóval van takarva, csak ők emlékeztetnek bennünket zöld szinökkel az életre. A nyiresek, folyton mozgó leveleikkel nyugtalanítanak, lecsüngő agai a helyett hogy szabadon törnének fel felé, fáradtan keresik a földet, a mi lehangol bennünket ; leveleinek folytonos susogása pedig melacholicussá ábrándozóvá tesz. Az ákácerdők dús lombozatukkal, élénk szinökkel nem kellemetlen benyomást tesznek ránk ; de az egyes törzsek vékonyak, a fák alacsonyak, azért erdőnek kisszerűek. Egészben véve inkább a kedvesség mint a nagyszerűség képét tárját elénk. Az ágak állására vonatkozólag más és. más képzetet költ bennünk a fa, a szerint a mint ágai tompa, ép vagy hegyes szöget alkotnak a törzszsel. Ha az ágak tompa szöget képeznek, tehát lefelé lóggnak, akkor ezek, mintha a törzsnek nem volna elég ereje őket tartani, a gyengeség fogalmát keltik fel bennünk és leverő hatást gyakorolnak ránk. Ilyen pl. a szomorúfűz, nyirfa vagy némely fényőfajok. Ha az ágak épszögüek a törzszsel, ez a nehézkesség haiásával van ránk, mert azonnal magunkra gondolunk, hogy mily nehéz az embernek magát ily, helyzetben tartani ; ilyenek a fenyők. Ha pedig az ág a törzs mellett haladva nagyon éles szöget ad, az egész fányak seprű formája lesz mint pl. a jegenyefának. Az ágaknak tehát szabadon kell fel felé törniök a nap felé, hogy az erő mellett a szabadság fogalmának is megfelelve ne nyomjanak le bennünket a föld rögéhez, hanem emeljenék fel az ég felé. A levelek is fontos tényezők a fák aestheticai méltatásánál. Ha a levelek nagyon keskenyek vagy nagyon rövid nyelvűek, mint pl. a fűzféléknél, a fának alakja a merevség fogalmát kelti bennünk ; ha pedig a levelek túlságos nagyok vagy nagyon hosszú nyélen ülnek, a legkisebb szellő is megingatja őket, a mért aztán a levelek folytonos mozgásukkal nyugtalanító, sőt izgató benyomással vannak ránk. Az ágak mozdulatlanok, tehát nem tudjuk okát annak az örökös mozgásnak, s ez nyugtalanít. Ilyen pl. a rezgő nyárfa ezüst színű levele.