Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

26 Hatszor véve adja idomát a kővetkezőknek: Dalaim (456.) melyből mutatványul az első koszorút: Elmerengek | gondolkolkodva gyakran, S nem tudom, hogy | mi gondolatom van ; Átrepülök I hosszában hazámon Át a földön [ az egész világon. Dalaim, mik | ilyenkor teremnek Holdsugári I ábrándos lelkemnek. És ilyen idomúak a: „Sári néni (514.) Szülőföldemen (680.) Ugyanilyen rhithmuszban ömlenek az „Ambrus gazda" (216.) „Jőj tavasz, jőj (274.) Pusztai találkozás (368.) Sz, J. kisaszony emlékkönyvébe (425.) Azokon a szép kék hegyeken túl (574.) melyek egyébiránt nincsenek egyes sztrófákra fölosztva. Tanulmányunk folytatásában semmisem lehet természetesebb, mint ha a (4 + 6) szerkezetről a (4-1-44-6) összetételre megyünk át. Nem szenved kétséget, hogy a hatos ütem (4-|-2)-re

; vagy (3-h3)-ra oszolta a sor rhithmuszának különböző jellemet ád, úgy, hogy az a) (4-|-4||4-t-2) határozottan más benyomást tesz, mint a: b) (4 + 4 II 3+3) ütemzésü. Az sem szenved kétséget, hogy mind az a) mind a b) lehet szabályképző alapidom. De ez elvont elmélet, melylyel a gyakorlat nem mindig fog kezet. Hanem a szerkezeti és jellembeli különbözés dacára az a) és b) nagyon sokszor, sőt közönségesen egymással társítva és a rím által szorosabban egybefüzve jelenik meg. Ezért mi alapszerkezetül, a szigorúbb különböztetés mellőztével, a (4-1-4 + 6) ütemzetüt fogadjuk el. S ím e szerkezet kétszer véve idoma lett a következőknek: Szerelem vándorai (232.) melynek első sztrófája ez : Kél a hold az | éj lovagja; Hold kíséretében Mint hűséges | apród a kis Esti csillag I mégyen. Továbbá: Halvány katona (181.) Jaj be bús ez a harangszó (267.) Piroslik a kecskerágó (290.) Háború volt )483.). Ilyenek még: A jó tanító (639.) Dobzse László (687.). Négyszer véve a következők idomául szolgál: Te vagy, te vagy barna kis lány (432.) Bánk Bán (667.). A (4 4 6) szerkezet ezekben magában véve fordult elő; más szerkezetekkel társulva a következő idomok keletkeztére vezet, mint pl. a „Te az enyém, én a tied" (512.) c. költemény: Te az enyém | én a tied, Nekünk áll a világ ! Magas a nap | fejünk fölött Messze földet belát. —» De a meddig | szeme elhat. Nem lát nálunk ] boldogabbat.