Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1874

14 A két törvény különbözik célra nézve is. Minden törvény célja, az alatta levő lényt célja elérésére vezetni; miért is kell, hogy a természeti törvény célja a természeti lények céljához; az erkölcsi az erkölcsi lények, emberek céljához legyen szabva. — A természeti lények célja, hogy tehetségeik, erőik szerint létesitett eredmények által matassák ki a mindenhatónak, az Istennek bölcseségét, ki őket erőikkel együtt teremtette s erre képesitette. Ezen fő céljukat részben az által érik el, hogy az alsóbbak a felsőbbeknek és mindannyian az embernek alkalmas eszközökül, segitségekül szolgálnak felsőbb célok elérésére. — Az erkölcsi személyeknél, az embereknél sem jelölhetünk ki más végcélt, mint az Isten megdicsőitését ; Isten mint a természeti lényeknél, ugy itt is eléri célját, és kell is elérnie az általa kitűzött cél természeténél fogva. — De az embernek másodrendű, szorosan egyéni célja is van, melyet Isten jelelt ki számára, t. i. a természetének megfelelő boldogság; mely másodrendű célról hangosan tanúskodik a boldogság utáni s minden korban meglevő kiolthatatlan vágy. — Ezen egyéni cél azonban kitűzőjének akaratja szerint és az erkölcsi személyek természetének megfelelőleg feltétes és e miatt elérése nem szüVségképeni. Az erkölcsi törvények épen e feltételeket foglalják magokban; céljukra nézve kell, hogy az isteni cél természetéhez legyenek szabva s épen e miatt különböznek a cél szempontjából is az erkölcsi törvények a természeti törvényektől. — Még közelebbi viszonyban is jő a kétnemű törvény részint az embernek a külvilággal való érintkezésében, részint az emberben magában. — Itt nemcsak különbözésökről szólunk, hanem azon kérdésre is kell felelnünk : vájjon mellé- vagy alárendelt viszonyban vannak-e, vagy legalább, melyik magasabb, előbbre való? Hogy az erkölcsi törvények előbbre valók, mutatja ama lények magas foka és helye, melyeknek szólnak s azon működések, melyekre vonatkoznak. De alárendeltségi viszonyt is kell állitanunk; a természeti törvények ugyanis az erkölcsiek alá vannak rendelve annyiban, amennyiben azon lények, melyekben a természeti törvények működnek alárendelvék az erkölcsi lényeknek s céljaik elérésére eszközökül szolgálnak. — Ez vonatkozik a körülöttünk levő természeti lényekre s testünkre is. Mindkét nemű törvény megmarad a maga körében. Az alárendelés nem olyan, mintha az erkölcsi törvények a természetieket megsemmisitenék, módositanák, midőn az alájuk tartozó lényeket felhasználják. — E gondolat különösen akkor támad az emberben, midőn bennünk ugyanazon dologra vonatkozólag mást kiván a természeti, mást az erkölcsi törvény; midőn előfordul az, miről már a mélygondolkodó Szt. Pál is panaszkodik a rom. irt levél 7. fejezetében : „más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével." — A két törvény közösen véve nem mond egymásnak ellen. Az alsóbb törvény csakis a testnek, mint állati testnek szól és nem egyszersmind a léleknek ; az erkölcsi törvény csakis a lelket kötelezi ; igaz ugyan, hogy a test által követjük el az erkölcsi törvény elleni vétket, de azért nem a test a vétkes, hanem a lélek ; ha a test