Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1871

15 panaszkodik Antigoné, miszerint meg kell halnia anélkül hogy rokonérzésű barátok megsiratnák őt : Sorsomon könyeket ejtve nem Sóhajt csak egy barát is ! A barát szívesen hallgatja barátja tanácsát. Ai. 330. Tekmessa véli, hogy Aias, ki az ő beszédére mitsem adott, barátjai szavára figyel. Ai. 1328. k. 1351. Agamemnon a leghevesebb szóvitában Teukrossal enged barátja Odysseus kérésének, sőt igéri, hogy még nagyobb szívességet is teend. Nem kevesbbé engedi magát Philoktet, ki mindig határozottan vonakodott a görögöket Trója előtt gyámolítani, bajtársa Herakles megjelenése által, ki neki Zeus határozatait íölderité, reábirni, hogy engedjen és mindig biztosan találó ivével Trója elfoglalására közreműködjék. Kreon is sokat tartott a barátok Ítéletéről, Lásd Oed. T. 521. K. 611. 656. Antigoné 437 k. az őr igy szól : Öröm, de egyszersmind ez bánat is nekem : Mert elkerülni a veszélyt legédesebb, De bajba döntni, fájdalom, barátokat. Semmiféle íájdalom nem sebesíthet mélyebben mint a hűtlen barát, Aöt. 651. k. A barát barátjának arczvonásait és alakját híven emlékezetébe vési és meg is tartja. Elektra 755 k. Oresztes holtteteme oly eltorzitottnak mondatik, hogy még barátjai sem ismerhettek reá. Ugyanezen Elektra czímű tragoediában kerül elő a hires és közmondássá vált barátpár : Oresztes és Pylades. Ez utóbbi csak néma szerepet játszik a darabban : ő mint hű barát mindenben segédkezet nyújt Oresztesnek, még az anyagyilkosságban is, és az ő kezéről is épen úgy, mint Oreszteséről csepeg Klytaenmestra vére. Mindezekből kitűnik, hogy a baráti viszony Sophoklesnél mint benső és tiszteletre méltó állíttatik elő. De ennek mégis egy hely ellentmondani látszik. Ai. 679—683. olvassuk: „Ne gyűlöljük az ellent oly nagyon, mivel egykor baráttá válhatik, és barátunkkal csak bizonyos határig tegyünk jót, azon hiszemben, hogy nem marad örökké hű, mert a barátság kikötője a legtöbb halandóra nézve bizonytalan." 0 ezen magánbeszédben, mely átalában több tanmondatot tartalmaz, alkalmazza Biasnak ezen okos mondatát is, hogy övéivel elhitesse, miszerint képes elleneivel kibékülni. Cicero Laeliusának 16. 59. Bias e mondata a legellenségesebbnek tekintetik, mely a barátságra nézve csak létezhetik: „negabat ullam vocem inimiciorem amicitiae potuisse reperiri quam ejus, qui dixisset, ita amare oportere, ut si aliquando esset osurus." Egyszersmind állitja Scipio ott, hogy e mondás nem eredhet Biastól, hanem csak olyantól, ki impurus aut ambitiosus aut omnia ad suam potentiam revocans. Szólhatnék még a rabszolgaságról, a lakomák és hasontárgyu családi intézményekről, de érzem, hosry ilyképen értekezésem a tudósitvány szűk keretét túlhaladná. És azért jelen tanulmányomat befejezve csak azon óhajomnak adok még kifejezést : vajha csekély munkálatom a tanuló ifjúság és hazai nyelvészeink figyelmét irányozná Sophokles remek és sok tekintetben utánozhatlan tragoediáira. Pottokár Péter.