Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1871

t 11 oly szent tiszteletben álló temetési szertartást, ámbár Kreon, Thebae ura, halálbüntetés alatt tiltá meg Polyneikest, ki hazája ellen ragadott fegyvert, eltemetni. Elhatározását közli nővérével, Ismenóvel. A szeretetteljes, de félénk nővér belátja ugyan Antigoné jogát, de meghajol a hatalom előtt, s inti őt, hagyna föl szándékával: En a hatalmat most biráknak engedem, Mivel daczolni velők esztelen dolog. (67—68.) Antigoné visszautasítja nővére intelmeit és a legnagyobb állhatatossággal kijelenti: maradj véleményednél, de én el fogom őt temetni. Szándékának kivitelénél eleinte észrevétlen maradt a bátor nővér. De midőn kezdett munkáját már bevégzi rajt' kapják az őrök, Kreon elé vezetik, hol nyiltan minden félelem nélkül bevallja tettét és kijelenti, miszerint ismerte a tilalmat, de az istenek rendeléseit többre becsüli, mint az emberek parancsait. Szivébe van vésve az istenek meg nem irott változatlan törvénye, mely ezen kegyeletet fivére iránt követeli. Azért midőn kérdőre vonatik iniért szegte meg Kreon parancsát, egyszerűen azt feleli: „ő fivérem." — 0 nem bánja meg tettét és mivel Kreon szigorúan ragaszkodik parancsához, testvéri szeretetéi halálával pecsételi meg. Ezen merész vállalatért a testvéri szeretet vértanuja az egész város dicséretét nyerte. A testvéri szeretet harmadik példáját nyújtja Elektra. Férfiúi elszántsággal és legnagyobb lélekéberséggel menti meg fivérét Oresztest, Agamemnon meggyilkoltatása napján. Leghőbb vágy tölti őt el a távollevő iránt és csak megérkeztének reménye tartja még életben. Csak midőn halálának hamis hírét veszi, hiszi magát elveszettnek és fájdalma ily szavakban tör ki : ,Oh jaj szegény nekem! Oresztesem! halálod engem tönkre tett! Mert fölszakitád szívemből reményimet, Melyek csupán maguk maradtak fön nekem: Hogy boszut állni élve még eljösz, szegény Ertem s apánkért. Most hová kell mennem el? Mivel magam vagyok, megfosztva tőled és Apámtól. (807-814.) Elektra siránkozik reményei romjain. Semmi sem bilincseli tovább az élethez. 0 elhervadni akar és szívesen meghalna atyai házának ajtaja előtt, mivel fivére, egyedüli reménye elveszett: (El. 821. k. v.) Halnom élv, Mint élnem bú, nincs bennem többé élni vágy ! Elektra Oresztes hamvvedrét kezében tartva ecseteli azon benső viszonyt, mely közte és a kis Oresztes közt létezett, midőn ez még az anyai házban volt: ő jobban szerette őt, mint maga az anya, ő reá nézve nemcsak nővér, hanem nevelő dajka is volt. Sajnálkozva panaszkodik, hogy sem temetési végtiszteletet, sem halotti panaszhangokat nem nyert tőle, s ennélfogva utolsó, fájdalomteljes nővéri kötelmét nem teljesíthette; És én nyomordus nem fürösztélek saját Kezemmel, és mint illett volna nein szedem Ki lángözön tüzéből árva hamvadat. Halotu tiszted' végzék nem rokon kezek, S apró edényben jösz most mint csekély hamu, 2*