Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából vizíciónak, amelynek fogságából csak 1545-ben szabadult (jogtudós fivérét az inkvizíció Rómában 1547-ben halálra ítélte). 18. A tanulmány nem említi Gyalui Torda Zsigmondnak Temesi Alfréd közléséből (Humanisme Franco-hongrois. Egyetemes Philológiai Közlöny, 62, 1938, 305-320) ismert hat levelét Franciscus Dryanderhez, akit - Temesi szerint - valószínűleg Leuvenben ismerhetett meg. Az első levél 1543. augusztus 1-jén Leuvenből küldött, a másik 1543. szeptember 11-én Frankfurtból, a harmadik 1545. április 7-én nyilván Boroszlóból (a városnév fordítása a közleményben [309] félreértés lehet), a negyedik 1546. április 1-jén Pozsonyból, az ötödik (1547) és a hatodik (1550) Padovából való. Amint kivehetjük, az első két levelet a wittenbergi egyetemi évek szakasza „fedi", a harmadik keltezése azonban egybeesik Gyaluinak a wittenbergi collegium facultatis artiumba való felvételével (vö. a tanulmány 107. lapján), valós voltát ez azonban nem zárja ki, Gyalui Boroszlón keresztül utazhatott Wittenbergbe... - Az egyeztetésnek mint feledatnak felvillantása végett térünk ki még néhány adatra. Melczer István: Melczer János ismeretlen strassburgi dissertatioja 1595-ből című közleményében (Magyar Könyvszemle, 1888, 252-263) megállapítja, hogy az író „szépatyja Wernher György, és nagyatyjának sógora, Gyalui Torda Zsigmond ismeretes hazai történelmi írók" (262). De Gyalui naplójában pontosabban határozza meg e rokonsági kapcsolatot, feljegyezve, hogy eperjesi házát sógorától, Wernher Páltól és sógornőjétől, Wernher Sabinától, Melczer Kristóf feleségétől vette (vö. Torda: Ephemerides, 112). Melczer Kristóf és Wernher Sabina házasságára a prágai Matthias Collinus epitalamiumot írt (lásd Rukovët humanistického básnictví v Čechách a na Maravë. I. Truhlár, A. - Hrdina, K. (red.). Academia, Praha, 1966, 422-439). Gyaluira vonatkozólag a legtöbb eltájoló utalás a lexikonszerű feldolgozásokban akad, így például a Kuzmík, J.: Slovník autorov slovenských a so slovenskými vzťahmi za humanizmu. I. (Matica slovenská, Martin, 1976) című kiadványban a 250-251. lapon két szerző olvadt össze, Gelous ~ Geleus és a cseh származású Sigismundus Gelenius, akit Gyalui egyik levelében említ is (vö. Temesi: i. m. 311). Iványi Béla levéltári kutatásainak tételei (lásd Az írás és könyvek Eperjesen a XV—XVII. században. Magyar Könyvszemle, 1911, 132-146, 215-226, 301-318), melyek szerint Gyaluinak könyvei Wittenbergből és Itáliából történő hazaszállításához az eperjesi tanács pénzbeli segélyt szavazott meg 1549-ben, és 1551-ben (ez utóbbi alkalommal jelentős összeget, 25 forintot; i. m. 219), valamint hogy 1559-ben a királyi jövedelmek kezelőjeként tevékenykedett (uo. 309), az életrajzi adatokkal jól egyeztethetők. Nincs M. Okál tanulmányában utalás Gyalui Torda három eperjesi levelére; a Camerariusnak címzett54
