Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Wallentínyi Samu: Petőfi

Wallentínyi Samu: Petőfi

azt bekeríti és irgalmatlanul lekaszabolja a kozák lovasság. Erre a sorsra jutott Petőfi is. A csata kezdetén Bem környezetében volt gyalog, fegyvertelenül, azonban Bem féltő aggodalommal visszarendelte a tartalékhoz. Utóbb a csatatér különféle pontjain látták őt, utoljára egy patak hídján merengve, aztán menekülve a kukuricásban, valószínűleg egy orosz dzsida-szúrás sebezte halálra.

Korai halála és nyomtalan eltűnése teljessé tette életének költőiségét, és alakját szinte a mitikus hősök varázsával övezte. Nagy hatásában életének és halálának is van része, nemcsak költészetének. Álma nem hazudott: szárnyai nőttek, s átrepülte a levegőt, a végtelent. Élete és a költészete a két szárny, amely kiemelte a föld halandóinak köréből a halhatatlanok sorába, ajkán az örök ifjúság édes mosolyával.

* * *

Ott esett el a harc mezején - úgy, ahogy megálmodta, ahogyan kívánta. Ezzel lett egységessé, csodássá élete, egyénisége és költészete.

Petőfi rövid ideig élt, fiatalon halt meg, természetes tehát, hogy egyéniségében megtaláljuk a fiatalság általános vonásait. A tűz, a hevülékenység, a fogékonyság, hajlam a könnyelműségre és hetykeségre, naivitás és dac; mindezt felleljük benne. Az általános ifjúi sajátságok mellett van azonban benne két fő jellemző vonás: az egyik a természetessége, a másik az igazi, a valódi líraisága.

Petőfinek egyik központi sajátsága a természetesség. Gonddal művelte magát és tehetségét, de azért mégis csak az maradt, amit ő úgy fejez ki: „a korlátlan természet vadvirága vagyok én”. Ő közelebb állott a természethez, mint más költő: a természeti ösztönök leplezetlenül jelennek meg nála, az emberi természet ős vonásait nem takarja el a társadalmi konvenció és célszerűség. Ő az emberek előtt, a természet pedig őelőtte nem hazudott soha. Ő maga mondja, hogy: „a természet leghívebb barátom, akit soha sem kaptam hazugságon!” Ezt a természetességet aztán magaviseletében és műveiben mindenütt föllelhetjük. Mindenekelőtt megnyilatkozik lírájának szókimondásában, közvetlenségében és egyszerűségében. Petőfi lírájában bizonyos naivitással geniális, mindig egészen adja magát, ki-93